2018. április 12-én megemlékezés keretében emléktáblát adományozott Rózsahegyi Tamás bv. ezredes, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön intézetparancsnoka a Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár és Múzeumnak, mely az egyetem építésében részt vevő politikai elítélteknek állít emléket.
A Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönhöz tartozó Börtönmúzeum és az intézet mellett működő Eötvös József Börtönügyi Egyesület kiadásában jelent meg az „Így éltük meg…” sorozat első két része, mely különböző korszakokban Sátoraljaújhelyen raboskodott politikai elítéltek visszaemlékezéseit tartalmazza. A második kötetben kapott helyett Ullrich Miklós rövid memoárja.
A ma 86. évében járó, Bécsben élő Ullrich Miklós 1951-ben történt bebörtönzésének és fogságának néhány eleme különös figyelmet érdemelt, ezért Rózsahegyi Tamás parancsnok úr részletesebb beszámolót kért tőle. Ezekből derült ki fogvatartásának egy különös epizódja. A Markó utcát és Sátoraljaújhelyt megjárt fogoly 1952 tavaszán Miskolcra, a Dudujka-völgyben épülő egyetemi kampuszra került, ahol kényszermunkatábori körülmények között a C épület kivitelezésében vett részt mint földmunkás, később pedig mint betanított kőműves. A pillérek építésekor a fogyóban levő piros téglákat a beruházók fehér színű salaktéglával pótolták. Ullrich Miklós fantáziája és lélekjelenléte, hitének tanúságtételére ösztönözte: az épülő épületpillérekbe tudatosan válogatta és 4 méteres keresztalakba építette be a fehér téglákat, ezzel reményt nyújtva a rabtársainak is.
Ezt örökíti meg az az emléktábla, melyet a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön kézműves körében dolgozó rabok készítettek; és amelynek átadóünnepségére 2018. április 12-én került sor a Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár és Múzeum épületében.
Az átadóünnepség résztvevőit Szendi Attila főigazgató köszöntötte, majd az emléktáblát ünnepélyesen Rózsahegyi Tamás intézetparancsnok adta át, amit Jobbágyné Varga Zita bv. őrmester szavalata tett még ünnepélyesebbé.
Az ünnepséget követően Dr. Lossné Ács Mária főmuzeológus fogadásra invitálta a résztvevőket, ami viszont rendhagyó történelemóraként folytatódott, amikor Szendi Gábor főigazgató egy korabeli diáklapból kimásolt oldalra hívta fel a figyelmet. Egy vizsgáira készülő egyetemista naplószerű bejegyzéseihez sajátkezű rajzokat készített a kampusz életéről, melyen feltűnik a szögesdróttal elkerített munkaterület, a rabmunkások és az őrök is.
Gruber Rudolfné, a Politikai Elítéltek Közösségének vezetőségi tagja néhány fényképmásolatot mutatott az egybegyűlteknek abból a korból, amikor az egyetem épült. Végül Ullrich Miklós elevenítette fel emlékeit - saját kifejezésével élve - a különös korabeli graffitik keletkezéséről.
