Nem mindenki előtt ismert, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepe a húsvét. Az ünnep három napja szorosan összefonódik.
A Nagycsütörtöki szertartáson Jézust követvén a lábmosás szertartásával Nagy Imre börtönlelkész és az ünneplő fogvatartottak példát adtak a szeretetszolgálatra.
Az utolsó vacsora felidézésével pedig a Szentmise alapítására emlékeztek, a Szentáldozás után elvégezték az „Oltárfosztást”. A szertartás befejezetlenül ért véget: nem volt áldás, és csendben vonultak ki a fogvatartottak a teremből, ezzel jelezték, hogy Jézus Krisztust elfogták az Olajfák hegyén.
A Nagypénteki Liturgia csendes leborulással kezdődött, elhangzott a teljes Passió, majd az egyetemes könyörgések után következett a „Szent Kereszt előtti hódolat”. A Szentáldozás után szintén csendben vonultak ki a résztvevők.
Az Úr feltámadását vasárnap ünnepelhették meg az egybegyűltek, a Húsvétigyertya behozatalával és a víz megáldásával kezdődött a Szent Liturgia, majd megújították keresztségi fogadalmukat. Mivel ünnepi körmenetre nem volt lehetőség, így a helyszínen énekelték el a fogvatartottak a népénekeket és a TE DEUM-ot. 
A húsvéti ünnepen 80 fogvatartott vett részt, legtöbbjük először volt részese a három nap ily módon történő megünneplésében, amely mindannyiuknak felemelő élmény adott.