Fénylő gyermekszemek figyelő kíséretével, csilingelő csengőszóval, huncut krampuszokkal az oldalán toppant be a Mikulás december 5-én este a veszprémi börtönbe.
Fénylő gyermekszemek figyelő kíséretével, csilingelő csengőszóval, huncut krampuszokkal az oldalán toppant be a Mikulás december 5-én este a veszprémi börtönbe.
A személyi állomány gyermekeinek, hagyományainkhoz híven idén is megrendezésre került a mikulás ünnepség.
A kinti borongós, esős időből meleg, ünnepi hangulatba érkezhettek a mikulásvárók délután négy órától. Az anyukák jóvoltából ínycsiklandó kókusz-hósapkás mufiinok, linzerkoszorúk, diós, mákos finomságokkal megrakott asztalok kínálták magukat a mohó gyerekszájaknak.
Többen, még sütivel a kézben, maszatos praclikkal huppantak le a szőnyegre hogy együtt énekeljenek Kádár Józsefné Veronikával, aki mókás télapó jelmezében már több éve visszatérve szórakoztatja téli dalaival a csöppségeket, míg a nagyszakállúra várnak. Verával közösen énekelve, kukucskáltak, és hívogatták a Mikulást az egyre türelmetlenebb apróságok, de nem hiába, mert végre megérkezett.
Több mint száz gyermeknek készített, nyalánkságokkal megrakott mikuláscsomag lapult a puttonyban, melyből a Mikulás a jelen lévő gyerkőcöknek személyesen adta át az ajándékát, egy-egy jó tanács, vagy dicséret kíséretében. A bátrabbak énekeltek, verseltek a „jó öregnek”, és volt, aki félszegen anya, apa kíséretében vállalkozott csak a piros ruhás nagyszakállú közelébe merészkedni.
Sajnos, mint minden évben, ahogy a puttony kiürült, idén is el kellett búcsúzni a Mikulástól, de nem szomorkodtunk, hisz a csokoládék mellett, egy kellemes emlékkel távozhatott mindenki az ünnepről.
Ho-ho-hó Mikulás! Várunk jövőre is!