A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka a 2013. évi CCXL. törvény hatályba lépése óta második alkalommal engedélyezett csoportos kimaradást fogvatartottak részére. A jó magaviselet és a kiváló munkavégzés elismeréseként engedélyezett jutalom nagy motiváció a fogvatartottak részére.
„A tükörbe nézve reggelente, fogalmunk sincs a szabadságunkról és annak értékéről. Nem jut eszünkbe, hogy egy pillanatnyi rossz döntéssel elveszíthetjük. De a cselekedeteinknek van határa, hiszen miért is ne tervezhetnénk meg, hogy milyen aromájú kávét igyunk, hova menjünk munka után és kivel találkozzunk egyáltalán? Nem látható az arcvonásainkban előre mindaz, ami visszafordíthatatlanná válhat és felértékeli a legértékesebb dolgot az életünkben. Hogy szabadok vagyunk! Elrettentő példa a börtön világa, hisz a bezártságnál a családtól való elszakítottságtól aligha van rosszabb. Úgy ítélte meg az intézet vezetése, hogy a csoportos kimaradásban résztvevőknél a büntetés eléri a célját” – fogalmazott a hozzátartozóknak tartott tájékoztatójában Drotár Zsolt bv. ezredes, a nyíregyházi börtön parancsnoka.
A csoportos kimaradásra 2016. május 27-én került sor. A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka hat fogvatartott részére engedélyezett jutalom kimaradást. Ez a kimaradás azonban más volt, mint a többi, hiszen a fogvatartottak nem haza, hanem az intézet császárszállási üdülőjébe mentek, ahol a családtagjaik, gyermekeik várták őket.
A jutalom kimaradás célja, a családi kapcsolatok erősítése, illetve az "otthon melegének" felidézése volt. A szabadságuktól megfosztott emberek számára a legfontosabb a család, illetve az, hogy ezek a kapcsolatok a börtönévek alatt se szakadjanak meg. A reintegrációs tisztek erre összpontosítanak az intézetben is, hogy a szabadságvesztés építő hatással legyen a fogvatartottakra, szellemileg és erkölcsileg egyaránt. A részt vevő fogvatartottak közül néhányan így fogalmazták meg érzéseiket:
V. Ferenc
2016. május 27-e: elérkezett a várva várt nap! Huszonhét hónap elteltével lehetőséget kaptam arra, hogy a börtön mogorva falain kívül magamhoz ölelhessem gyönyörű két gyermekemet. Érdekes dolog ezt megfogalmazni, hogy mit is éreztem ez alatt a négy óra hossza alatt. Izgatottan vártam, hogy odaérjünk a nyaralóhoz és civil ruhában üdvözölhessem a szeretteimet. Valódi boldogságot éreztem, amikor megláttam a gyerekeimet. Olyan volt, mintha egy picit szabadultam volna, de a gyomrom összeszorult, mert a gyerekeket látva akaratomon kívül és kimondhatatlanul kerestem a párom, holott tisztában voltam azzal, hogy ő sajnos nem lehet ott. És ennek egyedül csak én vagyok az oka. Hálás vagyok az egész családomnak, hogy maximálisan mellettem és mellettünk állnak és bíznak abban, hogy büntetésünket letöltve ismét egy család lehessünk. Ez a családi beszélő nekünk fogvatartottaknak a legnagyobb jutalom, amit csak kaphatunk, hiszen kötetlenül beszélgethetünk szeretteinkkel, játszhatunk gyermekeinkkel. Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmat és a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen a kimaradáson. Úgy érzem, hogy valóban kaptam most egy kis lelki erőt, ami a végtelennek tűnő időben előrelendít. És megtanít egy fontos dologra, mégpedig arra, hogy az egyetlen, ami soha nem áll meg az az idő, és minket ez hajt előre.
L. Imre
Elsősorban parancsnok úrnak és a bv. intézet dolgozóinak szeretném megköszönni a bizalmat, amit felém megelőlegeztek, hogy szeretteimmel és családtagjaimmal találkozhattam és együttesen eltölthettük ezt az időt a börtön falain kívül. Az érzéseim ezzel kapcsolatban csak pozitívak, hiszen nagyon jó volt, hogy az életem legfontosabb személyeivel úgy lehettem együtt, hogy kötetlenül ölelgethettem, puszilgathattam meg őket és nem volt semmilyen elválasztó tárgy közöttünk. Napok óta lázban égtem e nap miatt, de szerintem nem csak én, hanem a szeretteim is ugyanígy érezhettek. A megérkezésünknél kicsit elérzékenyültünk, a családtagjaimnak és nekem is könnybe lábadt a szemünk. Néztünk magunknak egy asztalt, és körbeültük, mint otthon bográcsozás vagy szalonnasütésnél. Igazi déjá vu érzés volt. Nagyon szeretem, ha a család együtt van és együtt étkezünk, mint ahogy most is. A párom nagyon finom ételeket készített és hozott, amiket együtt el is fogyasztottunk. Az életem szeme fénye a fiam, akivel ettem, játszottam és sok mindenről beszélgettünk. Éreztem, hogy ez már nagyon hiányzott nekünk. Mindegyik családtagommal tudtam nyugodtan beszélgetni és ők sem érezték magukat feszélyezve. Szeretettől és öleléstől gazdag volt ez a nap, a köztünk lévő szeretetet szinte tapintani lehetett. Sajnos végül újra búcsút kellett vennünk egymástól, ami ismét könnyeket csalt a szemünkbe.
De örömben, szeretetben és élményekben gazdag volt ez a nap, amiből hatalmas erőt meríthetek a büntetésem további letöltéséhez.
K. Olivér
Mivel lassan két éve töltöm a büntetésemet a nyíregyházi börtönben, ezért minden olyan kezdeményezést örömmel élek át, ami közelebb hozhat hároméves kisfiamhoz. Igazából szavakkal el sem lehet mondani azt, hogy milyen jó volt kint lenni, a rabruha és minden kötöttségek nélkül eltölteni pár óra hosszát a családom társaságában. Én próbáltam a rendelkezésre álló idő minden percét a fiammal tölteni, mert ő hiányzik nekem a legjobban. Önfeledten játszottunk, egy kicsit elfelejtettem azt, hogy hol is töltöm a mindennapjaimat. Ez sikerült is, amiért hálás vagyok a reintegrációs tisztemnek, munkáltatóimnak és persze parancsnok úrnak is. Sokat játszottunk, nevettünk, de a legjobb az volt, hogy amikor csak akartam a kezemben tarthattam, ölelhettem, puszilhattam. Ez egy édesapának mindennél többet jelent. A búcsú persze nehéz volt, mert nem tudtam elmagyarázni a kisfiamnak, hogy miért nem megyek vele haza. Szerencsére már csak 2 hónapot kell bezárva lennem s utána soha többet nem kell apa nélkül élnie.