Az adventi várakozás időszakában intézetünk felszentelt kápolnájában többéves hagyománynak megfelelően ismét ünnepi szentmisén vettek részt a fogvatartottak és hozzátartozóik.
A börtön falain belül tölteni az ünnepeket mindig nehéz, különösen így van ez karácsonykor, a szeretet ünnepén. Ezért igyekszünk nagy hangsúlyt helyezni arra, hogy az adventi készülődés és a karácsony időszakában bőséges, változatos programokkal enyhítsük az otthon, a család hiányát – mondta Németh Éva bv. ezredes, intézetparancsnok köszöntő beszédében.
A szentmisét Vasáros József kanonok Úr és Bartos Gábor börtönlelkész közreműködésével Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek celebrálta.
Az evangéliumban a tékozló fiú történetét hallhattuk, amely mintha éppen a börtönben lévő megtévedt emberekről szólt volna. Érsek atya prédikációjában kiemelte, ha hibázunk, de alázattal belátjuk, hogy vétkeztünk és van erőnk ezen változtatni és bocsánatot kérni, mindannyian elnyerhetjük az Úr irgalmát.
A szentmise végén Somlyó Zoltán versét szavalta el:
„ Nincs éjjelem, és nappalom sincs,
csak e hajnali ég, csak e kék...
Istenem, szeretsz-e,
Istenem, vezetsz-e,
Istenem, megversz-e még?”
A vers utolsó sora arra utal, hogy a megpróbáltatásokat Istentől azért kapjuk, mert ezzel mutatja meg számunkra, hogy nem mondott még le rólunk. Erre gondoljon mindig mindenki, aki úgy érzi, az élete nem úgy alakul, ahogyan szeretné.
A szentmisét követően a résztvevő fogvatartottak egy órát beszélgethettek hozzátartozóikkal jutalom látogatás keretében.
A karácsony közeledtével kézműves foglalkozásokkal, ajándékkészítéssel színesítjük a fogvatartottak programjait, hogy lehetőségük legyen saját készítésű meglepetésekkel kedveskedni családtagjaiknak. Az eddigi évekhez hasonlóan meghosszabbított televíziózással, ünnepi ételekkel és a karácsonyi szokások felelevenítésével próbáljuk elérni, hogy
„…a szívekben legyen Karácsony!”