A Büntetés-végrehajtás Központi Kórház története
A reformkor előtti időben a bűnözők büntetése volt az elsődleges börtönügyi feladat, melyet a reformkorban a társadalomból kiemelt emberek megfelelő élelmezése, egészségük megóvása követett.
Az 1900-as évek elejére a magyar börtönviszonyok elérték az európai állapotokat. Az 1905-ben Budapesten rendezett Nemzetközi Börtönügyi Konferencia döntő lökést adott a börtönegészségügy fejlődésének, melyet követően a Gyűjtő Fogházban kórházépület létesült. 1930-ban Vácon nyílt meg egy 18 kórtermes, 100 ágyas kórház a tüdőbajos betegek korszerű kezelésére.
A II. világháború súlyos pusztítása a börtön-egészségügyi szervezetet sem kímélte. Az anyagi lehetőségek hiánya miatt a háború után gondolni sem lehetett arra, hogy megfelelő kórházi ellátás szerveződjön a börtönrendszerben.
1950-ben a Gyűjtő Fogházban újraalakult kórháznak két osztálya volt. A felszereltség csak az alapvető gyógyítási feladatok ellátását tette lehetővé. A röntgen helyiségben két régi átvilágító, a laboratóriumban egy elavult mikroszkóp és egy polariméter volt. A személyi állomány három orvosból – kórházvezető, aki pulmonológus volt, sebész, belgyógyász és három egészségügyi dolgozóból – ápoló, műtősnő, bába állt. Fontos szerep jutott a gyógyításban a raborvosoknak, és az ápolásban az erre alkalmas raboknak. A kórtermek börtönzárka típusúak voltak vaspántos ajtókkal és rozsdás tábori ágyakkal.
A fogvatartottak számának növekedése miatt 1951-ben a kórház a Fő utcai volt Erzsébet Apácakórházba költözött. Mivel ez az épület eredetileg is kórház volt, és sikerült a műszerezettségen javítani, jobbak lettek az operálási, ellátási lehetőségek.
1953-ban már öt orvos dolgozott a kórházban. Megújult a Laboratórium és Röntgen osztály, majd egy Gyógyszertár is alakult. Kialakítottak egy fogorvosi rendelőt és a Belgyógyászat EKG gépet kapott. A Tüdőbeteg osztály Márianosztráról került ide. Ám a közelben folyó metróépítés miatt az épület veszélyessé vált, ezért a kórházat áttelepítették a Mosonyi utcai toloncházba. A kórházban meg nem oldható eseteket már akkoriban is kihelyezték polgári kórházakba, vagy behívtak konzíliumra ismerős orvosokat. A közkórházi helyzethez képest viszont csak hátrább foglalhatott helyet a Bv. Központi Kórház.
1961. megint a költözés éve volt, mert a toloncház épülete életveszélyessé vált. A lehetőségek közül a Tökölön lévő, régen internáló táborként működő intézményt választották, amely átépítés után vált alkalmassá a betegellátásra. Lassan, de biztosan javult a felszereltség /pl:gastroscop/ és egyre több orvosi, ápolói státuszt kapott a Bv. Kórház, de a nehéz munkakörülmények miatt nagy volt a fluktuáció.
Az egész kórházra elmondható, hogy az áttelepítés után a gyógyítás lett a legelső szempont. Négy fekvőbeteg osztály működött /Belgyógyászat, Sebészet, Nőgyógyászat, Pulmonológia és Fertőző részleg egyben/.
A belgyógyászaton az igények szerint, fokozatosan két fő ágazatot fejlesztettek ki: a gasztroenterológiát és a kardiológiát.
Az 1970-es évekre a műtő felszereltsége elérte a polgári kórházak szintjét és műtétek széles skálája indult be. Speciális problémát okozott az öncsonkítók és idegentest nyelők ellátása és pszichés kezelése.
1974-ben változott a kórház státusza, önálló büntetés-végrehajtási intézmény lett, vezetőjét parancsnoki jogkörrel ruházták fel.
Az 1980-as évek elején lehetőség nyílt a kórház bővítésére. Kialakult az intenzív részleg (amely később megszűnt), valamint modern endoszkópos és UH vizsgáló helyiség. Új műtőblokkot és sterilizáló helyiséget adtak át.
A legtöbbet a Pulmonológia költözött. 1961-71. között Tökölön, majd az ezt követő 5 évben Vácon volt. 1976 óta végleg Tökölön helyezték el, a főépülettől elkülönítetten, és a fertőző részleg is itt kapott helyet.
Jelenleg a TBC-s betegek gyógyítása és gondozása mellett egyre több COPD-s és egyéb tüdőbetegségben szenvedő beteget látnak el.
Az épület növekedésével a Szülészet-Nőgyógyászat is bővült, így lehetőség adódott a kalocsai intézetből áttelepíteni a bölcsődét, amit később mégis visszahelyeztek. A kórházban jelenleg két „roomingin” kórterem van, ahol a fogvatartott édesanyák együtt lehetnek gyermekükkel, míg át nem szállítják a Bács-Kiskun Megyei Bv. Intézet anya-gyermek körletére.
Megnövekedett az ambuláns betegellátás iránti igény is, ezért a kórház földszintjén BMO-t (Bajmegállapító Osztály) alakítottak ki. A szemészeti, neurológiai, urológiai, bőrgyógyászati szakrendelések heti rendszerességgel fogadnak betegeket. Azokat a betegeket, akiket a kórház nem tud ellátni, civil kórházakba szállítják ki diagnosztikai, vagy terápiás céllal.
2014-ben a kórház ágyszáma: 297, a személyi állomány 16 fő-, és mellékállású orvosból, 95 egészségügyi szakdolgozóból, 55 biztonsági felügyelőből valamint 17 adminisztratív jellegű munkát végző alkalmazottból állt.
