Az intézet története
Az egyik legrégebbi magyar büntetés-végrehajtási intézmény épületét 1352-ben Nagy Lajos király a magyar alapítású Pálos Rend kolostorának építtette. A mellette lévő templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. A kialakuló település a későbbiekben a „ mi Máriánk ” után kapta a Márianosztra elnevezést. A Rendet 1786-ban feloszlatták, a kolostorépület a kincstár tulajdonába került.
Az 1848-1849-es szabadságharc leverése után Magyarországon az osztrák büntetőjog lépett hatályba, ennek megfelelően nagyszabású börtönépítés kezdődött országszerte. Az üresen álló kolostorépületet a kormány 1858. évtől kezdődően 40 évre kibérelte és országos női fegyintézetté szervezte, működtetését a Szent Vince Rend irgalmas nővéreire bízta. A „Keresztény Szeretet Lányai” 1858. augusztus 15-én érkeztek az elhagyatott kolostor- épületbe, és megkezdték a felkészülést az elítéltek fogadására.
1858. október 17-én megtörtént az átadás, az első főnöknő Wagner Paula volt, aki 21 nővérrel vette át az intézetet. Az év végéig 344 elítéltet szállí-tottak ide. A külső őrzést 4 férfi őr látta el. A börtönben a nővérek gazdálkod-tak, eltartották magukat és a fogvatartottakat, ezt az állam által adott „fejkvó-tából” és a megtermelt javakból tették közel 100 éven keresztül. 1949 májusá-ban az intézet állami tulajdonba és igazgatásba került, a nővéreket menesz-tették. A női elítélteket innen Sátoraljaújhelyre és Kalocsára szállították, helyükre férfi fogvatartottak kerültek. Az 50-es években Márianosztra lett a magyar börtönök büntetőintézete, a főként politikai elítéltek létszáma megha-ladta a 2000 főt. Itt raboskodott sokak mellett Göncz Árpád, Bibó István, Mensáros László is. A helyükre a 60-as években „köztörvényesek” kerültek, az új, modern végrehajtási szabályok kiadásával előtérbe került a törvényes-ség, a pedagógiai elvek érvényesülése, az elítéltek nevelése.
Az 1970-es évek végétől az intézet látványos fejlődésnek indult, üzem- csarnok, kazánház épült, víz- és csatornahálózat létesült, az épületeket központi fűtéssel látták el, új fogvatartotti munkahelyek teremtődtek. A köz- üzemi létesítmények kialakítása a falu fejlődésére is kedvező hatást gyakorolt. A személyi állomány elvégzett munkájának eredményességét igazolja, hogy az intézet alapításának 150. évfordulója alkalmából tartott ünnepi rendezvény keretében 2008-ban – a magyar büntetés-végrehajtási intézetek közül elsőként – kapta meg a „Büntetés-végrehajtásért Kitüntető Zászlót”.
2010-ben az Európai Unió támogatásával nagyszabású munkálatok kezdőd-tek el. Az egyházzal való közös közreműködéssel megújult a Pálosok tere. Majd az irodaépület homlokzata került felújításra. A fegyház épületét hőszige-telték, nyílászáróit kicserélték. Az egész épületegyüttes világítását és fűtését korszerűsítették.
Szintén pályázati keretből a falu számára is könnyen elérhető konferencia központot és játszóházat alakítottak ki, hiányt pótló korszerű parkoló épült ki. Szintén az egyházzal való jó kapcsolat jegyében 2012-ben a Pálos-rendet és a börtönt, annak történetét és jelenét bemutató – bárki számára látogatható - kiállítótermek nyíltak. Az országban egyedülálló módon őrzők és őrzöttek hamvainak egyaránt nyughelyet adó rabtemető is megújult, a börtön épülete mögött várja az ide látogatókat. Az érdeklődő megtapasztalhatja a hegyek nyújtotta szinte érintetlen természeti szépség, a börtön által képviselt szigorú rend és a rabtemető egyvelegének különleges, nyugalmat sugárzó hangulatát.
Menü
Navigáció