_gyor.jpg)
„Múltunk nélkül nincs jelenünk, s jövőnk sem létezik nélküle...” – tartja a mondás. Intézetünk ezen alapigazságot szem előtt tartva, hosszú évek óta kiemelt fontosságot tulajdonít már nyugdíjas korú, egykori kollégáival való jó kapcsolat fenntartására. Bátran kijelenthetjük, hogy börtönünk fennállásának 125 éves évfordulójára kiadott ünnepi kötet sem jelenhetett volna meg hatékony közreműködésük nélkül…
Egy júliusi napon mintegy 20-30 fő várt a beléptetésre a győri börtön kapui előtt. Az ablakon kipillantva azonban nem a megszokott, megszeppent arcokat láthatta a megfigyelő, hanem jókedvű, mosolygó, egymást baráti puszival köszöntő „fiatalasszonyokat, fiatalembereket”.
- Az iskolát már biztosan elvégezték – gondolta. Valószínű, hogy nem toborzással egybekötött intézetlátogatásra jöttek. Akkor kik ők?
Egy aktív korú, tizenhét éve állományban lévő kolléga segített neki:
- Ők a mi elődeink, ők is itt szolgáltak az intézetben.
A beléptetés gyorsan, pontosan, az előírásoknak megfelelően történt. Ezt követően a lelkes csapat az oktatóterembe vonult, ahol intézetünk parancsnoka, Mihály Attila ezredes úr köszöntötte őket. Itt tájékoztatást kaptak a fontosabb – fogva tartást érintő – jogszabályi változásokról, intézetünk folyamatban lévő felújításáról, majd az új életpálya-modellre terelődött a szó. Nyugdíjasaink örömmel fogadták a pozitív változásokat, velünk együtt örültek a megvalósult illetményemelésnek is.
_gyor.jpg)
Ezután a „frontra”, azaz a fogvatartottak elhelyezési körletére vonultak, ahol megtekintették a már elkészült, felújított zárkákat, bementek a főfelügyelői-, reintegrációs tiszti irodákba, beszélgettek a kollégákkal az aktuális problémákról, gondokról. Jó hangulatú beszélgetésekben emlékeztek a közös aktív múltra, illetve megosztották aktuális gondjaikat, örömeiket.
A találkozó egy közös ebéddel folytatódott, majd a program lezárásaként gyertyát gyújtottak; így emlékeztek az időközben elhunyt egykori kollégákra, barátokra.
Kedves Nyugdíjasaink! Jövőre veletek ugyanitt!