Miközben a rácsok mögé is beszűrődő hangú város épített és kihangosított színpadokkal, pavilonokkal és butiksorokkal, vásárral és elkerített utcákkal próbált minél többet kihozni és kinyerni a Pünkösdből, a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben sokkal visszafogottabb körülmények között, az eredeti tartalomra és a valódi nyereségre eshetett a hangsúly.
Az intézeti ünneplés arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten kész volt, és kész ma is a saját Lelkével áthatni, gazdagítani, lelkesíteni, erősíteni, közösségbe vonni a Rá figyelő embert. Az 500 éves reformációra is emlékezve a hosszú hétvége küszöbén a magyar reformáció korából csendültek fel kobozzal kísért dicséretek Dinnyés József előadásában, míg vasárnap délutánján fogvatartottak által előadott versek kíséretében egy bibliai ige került középpontba: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51,12).
Az élet hangzavarába nem egyszer belefárad a lelkünk, amit az Úrra nyitó erőkérés másképpen, és meggyőződésünk szerint hathatósabban orvosol, mint az emberi zaj felülírása újabb zajjal. Pünkösdöt vártunk és ünnepeltünk Szekszárdon a börtönben is – még ha ma nem is a legnagyobb hangzavarral hívtuk fel a figyelmet arra, hogy Isten elküldte az Ő Lelkét, és kész éreztetni az Ő jelenlétét velünk is. Ő kész tiszta szívet teremteni, és az erős lelket megújítani a Hozzá folyamodóban.
Dr. Kaszó Gyula, lelkész
Nyitókép forrása: Tolna Megyei Bv. Intézet