Idén második alkalommal adott lehetőséget a TÁMOP 5.6.3 projektben a veszprémi Örömhír Evangélikus Keresztyén Óvoda közösségi jóvátételre.
A veszprémi börtönből öt elítélt férfi vállalta, hogy önkéntesen, díjazás nélkül munkáját, tudását, tapasztalatát adja annak érdekében, hogy az apróságok otthonosabban érezzék magukat az óvodában. A felkészítés alkalmával nem tudhatták hova mennek és pontosan mi lesz a feladatuk, de őszintén, alázattal és örömmel vállalták ismeretlenül is a részvételt. Egyetértettek mindnyájan az okozott kár jelképes helyreállításának szemléletével és izgatottan várták milyen munka vár rájuk ezúttal.
Másnap munkaeszközökkel, szerszámokkal felkészülve érkeztünk a helyszínre. Az óvoda ablakain kíváncsi szempárok érdeklődve figyelték minden lépésünket. Az intézmény vezetője előadta elképzelését és munkához látott a rabok „Tett"-re kész csapata. 
Figyeltem, ahogy elosztották a munkát egymás között. Láttam és éreztem, hogy valamennyien dolgoztak már földdel. Gyönyörűen, lépésről- lépésre haladva, tematikusan végezték feladatukat. Öröm volt nézni, ahogy egymást támogatva dolgoztak. Rövid idő alatt felásták az ágyásnak kijelölt füves területet és helyére illesztették az ágyásszegélyt. Égett a munka a kezük alatt.
A friss levegő és a napsütés motiválta őket. A feladattal korábban végeztek, mint azt előre tervezték. Felbuzdulva, az alkotás hevében felfrissítették az udvaron lévő két homokozót is.
A homok forgatása közben előkerült játékokat nagy gonddal gyűjtötték össze. A méter magas homokhegy gyermekkoruk elmékét idézte fel bennük. - mondták a feldolgozás alkalmával. 
Ott, akkor láthatatlanná vált rajtuk a tyúklábmintás ruha és a láthatósági mellény. Emberré lettek, akik egy nemes célért tesznek, és arcukat vállalva építenek, alkotnak, teremtenek. Négy órára elfelejtették, hogy honnan jönnek és hova térnek vissza… 
Köszönöm, hogy részese lehettem, ott lehettem, láthattam mindazt, amit a képek sem adnak vissza teljesen. Köszönöm annak az öt embernek a nevében is a lehetőséget, akik velem együtt átélhették mindezt. Bízom abban, hogy a jövőben még több börtönlakó ajánlhatja fel önkéntesen, díjazás nélkül, pusztán belső igényére hallgatva munkáját, együttműködését, helyreállítási szándékát egy jó cél érdekében.
Nagyné Horváth Zsuzsanna, utógondozó koordinátor