A büntetés-végrehajtási szervezet első ízben rendezte meg a személyi állomány országos zarándoklatát 2017. május 31-én, a Mátraverebély-Szentkúton található Nemzeti Kegyhelyhez, amelyen 24 büntetés-végrehajtási intézet és gazdasági társaság 136 tagja vett részt. A zarándoklaton Bíró László tábori püspök celebrált szentmisét.
Bíró László tábori püspök és intézetünk kezdeményezésére, a Szent László emlékévben került sor a büntetés-végrehajtási szervezet személyi állománya tagjainak zarándoklatára római katolikus nemzeti kegyhelyünkre, Mátraverebély-Szentkútra. A kegyhelyen már Szent László király idejében is csodás dolgok történtek, s azóta nemzedékek sokasága tapasztalta meg, hogy itt kegyelemben részesülhet.
Az alábbi legendák a Szentkút eredetét részletezik:
Szent László király uralkodásának idejében a kunok három alkalommal törtek be a magyar földre: 1085-ben, 1091-ben és 1092-ben. Borzalmas pusztítással fosztogatták az országot. László király seregével mindhárom esetben úgy megverte őket, hogy az erről írt legenda szavai szerint: „a karvaly körmétől megtépett rucák módjára" voltak kénytelenek menekülni. Ezek közül a harcok közül a hagyomány szerint volt amelyik kiterjedt a Mátra és Cserhát vidékére is. A kunok a Cserhát őserdőiben, a hegyek között kerestek menedéket László üldöző serege elől. Szent László seregének zöme a Zagyva mentén táborozott. Ő, mint jó hadvezér, nem elégedett meg a kiküldött járőrök által szerzett hírekkel, hanem egy kisebb csapat kíséretével maga is hírszerző útra indult. A mai Szentkút völgyében haladt előre, kissé megelőzve kíséretét. A szomszédos hegyoldal sűrű erdejéből nagy lármával törtek elő a lappangó kunok. Megismerték a királyt és megpróbálták elfogni. Biztosra vették, hogy a magányosan elől lovagló Lászlót csekély számú kísérete még akkor sem tudná megoltalmazni, ha mellette állna. Ráadásul egy széles és mély szakadék zárta el a menekülés útját. A nagy zajjal és a siker biztos tudatában rohanó kunok elszámították magukat. A királynak ugyanis igen jó lova volt, s ami ennél is fontosabb, égi Segítő is védte. Amikor látta a közelgő veszedelmet, az őt jellemző gyors elhatározással sarkantyúba kapta Szög nevű paripáját, és egy vakmerő szökkenéssel átugratta a szakadékot. Az üldöző sereg megdöbbenve torpant meg a csodálatos ugratás láttán. László lovának patája a kemény kőbe úgy belesüppedt, mintha az viasz lett volna. Még a patkószegek nyoma is világosan látszott. A patkószegek nyomából, vékony sugárban, kristálytiszta víz bugyogott fel. Ahol most Szentkút forrása van, ott is egy ilyen pata-nyomból tört fel a víz...
Másik történet szerint így történt az első gyógyulás: A verebélyi pásztor születésétől fogva néma gyermekével együtt őrizte a csordát itt az erdőben. A gyermek megszomjazott. Elmaradt kissé apjától és vizet keresett. Egyszerre egy fa lombjai között megjelent neki a Boldogságos Szűz, karján a kis Jézussal, és egy lópata alakú mélyedésben felcsillanó forrásvízre mutatott. A fiú lehajolt, ivott és utána nyomban atyja után kiáltott. Az apa alig akart hinni a fülének. Álmélkodva kérdezte fiától: „Mi történt veled?" A fiú örömtől sugárzó arccal felelte: „Egy csodás szépségű és jóságos arcú asszonyt láttam az imént, kisgyermekkel a karján, aki egy forrásra mutatott. Ittam ebből a kis forrásból, és nyomban tudtam beszélni." Az apa megnézte a forrást, és ásni kezdett. Lassan kiszélesedett a nyílás, és ebből lett a SZENT KÚT!
A kegyhelyen Kálmán Peregrin OFM, a kegyhely igazgatója, majd Sipos János bv. alezredes, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Humán Szolgálatának főosztályvezetője köszöntötte a zarándokokat: „A büntetés-végrehajtással kapcsolatos munkák nap mint nap sok lemondással, önfeladással járnak; mégis, e küzdelmes, feszültségekkel terhes feladatokat emberséggel, tisztelettel, a felebaráti szeretet szellemében kell ellátnunk, s ez magasabb rendű helytállást, nemes lelkületet kíván meg. Ebben a szolgálatban ad lelki segítséget a zarándoklat is”
A Kegytemplomban Bíró László tábori püspök celebrált misét, aki örömmel üdvözölte az első – remélhetőleg hagyományteremtő szándékkal is érkező – bv.-s zarándokokat. Beszédében Jézus és a farizeusok által elé vitt házasságtörő asszony történetét hozta fel példának. Arra bíztatott, hogy a megbocsátást és a nevelést szorosan együttműködve kell alkalmazni, mivel a bűnt nem lehet önmagában értelmezni, ahhoz a körülményeket és az embert is be kell vonni. Ferenc pápa szavaival élt, és azt mondta: "a történteket igazsággal, a személyt irgalommal közelítve meg” az egymás iránti és isteni szeretet emeli ki az embert az agresszivitásból.
A kollégáknak lehetőségük nyílt kérdezni is a Püspök Atyától, ahol olyan témákat vetettek fel, mint a tényleges megbocsátás, az emberi szabadság és az együtt munkálkodás.
A zarándoklatról a résztvevők nem távoztak "üres kézzel" – mindenkin látni lehetett a lelki feltöltődést, érezni lehetett a békességet, amellyel visszatérhettek munkahelyükre, és továbbadhatták Püspök Atya felszólítására "a lélek kenyerét".
A rendezvény szervezésében és lebonyolításában rendkívül sokat segített Hajdú Miklós, intézetünk börtönlelkésze, valamint a résztvevő bv. intézetek munkatársai, akiknek ezúton is köszönjük önzetlen segítségüket.
