Tikász Sándor bv. dandártábornok, a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnoka az 1956-os forradalom és szabadságharc alkalmából október 22-én, az intézet kultúrtermében dicsérő oklevelet adott át huszonhárom dolgozónak eredményes szakmai munkájáért.
Két nyugdíjas dolgozó díszoklevelet vehetett át a Csillag Nyugdíjasklub tagjainak javaslata alapján. Budapesten, a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet színháztermében négy szegedi dolgozó kapott jutalmat a központi ünnepségen.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc Csillagbörtönnel kapcsolatos eseménye, hogy 1956. október 23-án tüntetők vonultak a börtön elé és a politikai foglyok szabadon bocsátását követelték. Ám ekkor már nem őriztek politikai meggyőződésük miatt fogva tartottakat a Csillagban, amit a börtön vezetése el is mondott a felvonulók képviselőinek. E tájékoztatást a tüntetők elfogadták, s mivel abban is mindenki megegyezett, hogy a köztörvényesek szabadon bocsátását senki nem támogatja, a Csillag kapui nem is nyíltak meg. Az októberi események során az áramszünetek és az ellátási nehézségek ellenére is biztosította az intézetben a belső rendet a személyzet. A rabok nem dolgoztak. Az intézeti munkástanács kapcsolatban volt Szeged hasonló szervezetével. A letartóztatott ÁVH-s személyeket befogadta az intézet, őrzésüket a nemzetőrök is biztosították.
A szabadság 13 napjának elteltével november 4-én, hajnalban a Szegedre érkező szovjet csapatok egységei – köztük harckocsizók – kerítették be a Csillagot, s még aznap szabadon engedték a pár napra letartóztatott ÁVH-sokat és rendőröket.
Néhány hét elteltével az újjászervezett kádári kommunista hatalom küldte foglyait a börtönbe, és elbocsátottak 22 főt a személyzetből. Mint arra a Csillag falán elhelyezett tábla is emlékeztet, 1958. október 6-án akasztották fel a börtön kivégzőudvarán Kováts Józsefet. A siralomházban a szegedi forradalom vezetője szőlőt és lágykenyeret kért. Kivégzése előtt azt mondta a bitófa alatt, hogy "hazámért és népem szabadságáért halok meg".