A történeti kutatások szerint a Szegedi Csillagbörtön Mars téri épületében, a megszálló Szovjet Vörös Hadsereg 1944 októberétől 1945 májusáig hadifogolytábort működtetett, ahol háromezer katona és civil veszítette életét. Akkoriban a hatszáz főre kialakított börtönben tizenkétezer főt tartottak fogva, a túlzsúfoltság hússzoros volt. Az elégtelen élelmezés és az alapvető higiénés feltételek hiánya miatt 1945 tavaszán kitört a tífuszjárvány. Egy túlélő elbeszélése szerint a hadifoglyok jelentős része nagy kínok közt, orvos, felcser és gyógyszer nélkül nyomorultul pusztult el. Az elhunytakat előbb a börtön udvarán, majd a város temetőjében jelöletlen tömegsírokba helyezték.
A konferencia résztvevőit Dr. Juhász Tünde kormánymegbízott mellett Csóti András bv. altábornagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka köszöntötte, aki a konferencia levezető elnökeként dr. Pintér Sándor belügyminiszter, a rendezvény fővédnökének köszöntő szavait tolmácsolta, aki a hadifogoly emlékkonferencia célkitűzését a kezdetektől fogva felkarolta, azt hiánypótló jellegűnek, s a nemzeti akarat és megnyugvás, az utókor megbecsülésének nemes példájaként értékelte.
Tikász Sándor bv. dandártábornok, intézetparancsnok, a hadifogolytáborról és az újra nyitott kerületi börtönről beszélt,
.JPG)
Az emléktáblát leleplezte Csóti András bv. altábornagy, országos parancsnok és Dr. Juhász Tünde kormánymegbízott. Majd a hadifogolytábor lakóinak emléktábláját megszentelte Dr. Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspök, Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke.
