Hafenscher Csaba Zoltán ezredes: A legfontosabb, hogy a jogszabályokban meghatározottaknak megfelelően működjön az intézet
GYULAI HÍRLAP • Hargittai Éva • INTERJÚ • 2014. június 01. 10:00
Hafenscher Csaba Zoltán Szolnokról érkezett a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet vezetői székébe. A börtönparancsnok fontos szempontként tekint a fogvatartottak képzésére azért, hogy képes legyen a személy úgy kontrollálni magát, hogy a későbbiekben ne kerüljön újra börtönbe. Az ezredes a beszélgetés során elárulta, hogy a fogvatartottak a kommunikációs- és konfliktuskezelési tréningeken túl munkahely-keresési technikákkal, számítógépes ismeretekkel növelhetik esélyeiket a társadalomba történő sikeres visszailleszkedés érdekében.
Fotó: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba
– Hogyan vezetett Gyulára az útja, milyen szakmai előmenetellel rendelkezik?
– Végzettségemet tekintve tanár vagyok, abból is a „legkedveltebb”, fizika és kémia szakon végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 2004-ben gondoltam úgy, hogy váltok, így az év február 1-jével nevelőként kerültem a Váci Fegyház és Börtönbe. Ott kezdtem pályafutásomat, ott lettem büntetés-végrehajtási dolgozó. Ezt követően 2007-ben Szolnokra kerültem megbízott parancsnokként, ott 2013. december 16-áig parancsnokként dolgoztam. Ekkor született egy döntés, hogy a Gyulán megüresedő parancsnoki helyre, azaz a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet élére engem kívánnak kinevezni.
– Szívesen vette a felkérést vagy parancsot teljesített?
– Nem parancs volt, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka kikérte a véleményemet. Elmondta, hogy milyen szakmai szempont szerint született a döntés, hogy Gyulára kerüljek. Ezen beszélgetés keretei között én magam is úgy döntöttem, hogy megköszönve a felkérést, elfogadom azt. A szakmai szempontok a következők voltak: majdnem hétéves tapasztalatom van a megyei házak vonatkozásában, hiszen a szolnoki intézet is ilyen. A másik szempont az volt, hogy miután átfogó szakmai ellenőrzést hajtottak végre a szolnoki börtönben, jó munkavégzést állapítottak meg. A döntésemben a magánéletem is közrejátszott.
– Miket tapasztalt a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe érkezésekor?
– Nem tapasztalatokat, hanem benyomásokat tudok mondani. Mindig jól működő, problémamentes intézetként tekintettünk a gyulaira. Kicsit talán irigykedtünk is, hogy milyen jó lehet itt dolgozni: szép a város, kellemes a környezet, semmi problémát nem hallania az intézet felöl. Szakmailag úgy vélem, hogy nincs nagy eltérés a szolnokihoz képest, persze pici részletekben másként mennek a dolgok, ami teljesen természetes, hiszen mások a feltételek. Az itteni tevékenység során lesz olyan, amin szeretnék változtatni, és lesz olyan, amit tovább kívánok vinni.
– Milyen tervei vannak az intézetben?
– A legfontosabb, hogy a jogszabályokban meghatározottaknak megfelelően működjön az intézet. Ugyanakkor vannak tervek, melyeket akár már az idén szeretnék megvalósítani. Az egyik már folyamatban van: a hölgydolgozók számára egy új zuhanyzós öltöző kialakítása, mert a régi megítélésem szerint kicsi. Ezt követően fontosnak tartom a fizikai erőnléttel való foglalkozást. Nagyon fontos, hogy az itt dolgozók meghatározott keretek között tudjanak edzeni, ezért folyamatban van egy kondicionáló terem kialakítása. Illetve fontos lenne, hogy az épület használaton kívüli, ám nagyon szép bejárata főbejárati funkcióját visszakapja.
– A TÁMOP két programjában is részt vesz az intézet. Milyen foglalkoztatási képzésekre pályáztak?
– Fontosnak tartjuk, hogy a programokban aktívak legyünk. A pályázatok a fogvatartottak szabadulást követő visszailleszkedését segítik elő. Mindegyik erre próbál valamilyen módon fókuszálni, hiszen az intézetben eltöltött idő legyen hosszú vagy rövid, bizonyos börtönártalmakat okoz. Amikor a fogvatartott két-három év múlva kikerül a civil életbe, addigra már olyan változások mennek végbe, hogy pusztán a mindennapokhoz is nehéz visszatalálni. Ezekben a programokban kommunikációs- és konfliktuskezelés-képzések vannak, de például a számítógépes ismeretekre és a munkahely-keresési technikákra is nagy hangsúlyt fektetünk. Az agressziókezelés szintén központi elem. Szeretnénk elérni, hogy képes legyen a személy kontrollálni magát azért, hogy a későbbiekben ne merüljenek fel olyan problémák, ami miatt újra börtönbe kerül. A tréningeket követően a szakmaképzésre helyezünk hangsúlyt. A megyei házban az iskolarendszerű oktatás nem lehetséges a fogvatartotti fluktuáció miatt, hiszen bármely napon megszűnhet a fogvatartás, szabadulhat a fogvatartott. A letöltő házakban, ahol már a jogerős ítélet végrehajtására kerül sor, az iskola is értelemszerűen jelen van.
– Mi a véleménye arról a nem is olyan ritkán megjelenő társadalmi meglátásról, hogy az adófizetők pénzén ne éljenek jól a rabok? Többen spártai körülményeket kívánnának a fogvatartottaknak.
– Határozott szakmai véleményem, amit tanárként személyes meggyőződéssel is alátámaszthatok: meg tudom nyugtatni a civil lakosságot, hogy nem élnek fényűző életet a fogvatartottak a börtönökben. Viszont egy dologba mindenkinek bele kell gondolnia. A fogvatartottak előbb vagy utóbb visszakerülnek a társadalomba. Mára komolyak az erőfeszítések, hogy az elítéltek vegyék ki a részüket a munkavégzésből valamint, hogy a börtönök részben önellátóak legyenek. A rabok által megtermelt húst és zöldséget főzzük meg a konyhákban, a zárkák felszereléseit, a vaságyat, a zárkák ajtaját, a rácsokat, a rabruhát, az ágyneműt mind-mind a fogvatartottak gyártják.
– Köszönöm a beszélgetést.
Fotó: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba