November elsején halottak napi megemlékezést tartottak a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházban.
"Szent napján a kegyeletnek Én is felgyújtom mécsemet, S míg árnyaik körüllebegnek Szárnyadon, bús emlékezet: Imádkozván ím újra látom S ontom értük hő könnyemet - Vágyam, szerelmem, ifjúságom: Halottaim - pihenjetek!" |
Fülöp Áron idézete is emlékeztet minket, hogy ősz van, minden az elmúlásra int. A november a mindszentek napjával kezdődik, megemlékezünk a halottainkról. De mit is ünneplünk ezen a napon?
A katolikus keresztény világnak köszönhetően jelent meg az ünnep. Alapja, hogy a még élők a "küzdő egyházat" (ecclesia militans) a már meghalt és tisztítótűzben bűnhődők a "szenvedő egyházat" (ecclesia patiens), az üdvözültek pedig a "diadalmas egyházat" (ecclesia triumphans) képviselik.
Mindenszentek napja az üdvözült lelkek emléknapjaként 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg, ugyanakkor hivatalosan elfogadottá csak 835-ben vált IV. Gergely pápa engedélyével.
A mindenszentek napja nem keverendő össze a halottak napjával, amit a katolikus keresztény világ 998 óta tart meg, november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért.
Az egyes egyházi felekezetek eltérően vélekednek ezen ünnepről. A református egyház helytelennek ítéli a halotti kultuszt. Jóllehet a szentek létezését elismerik, de nem ünneplik halottaikat. Az ortodox kereszténységben a régi hagyományt követve a szentekre megemlékező mindenszentek vasárnap a pünkösdöt követő első vasárnap.
A katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe Magyarországon 2000-től újra munkaszüneti nap. A szokások tekintetében Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a XIX. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. E szokást nem csak a katolikusok, hanem a protestánsok és a nem hívők is átvették.
Mindenszentek napján a temetők megtelnek síró, és némán emlékezőkkel, akik a szeretteik sírja mellett visszagondolnak a velük eltöltött időre, a boldog vagy esetenként küzdelmes emlékekre.
Az emberek többségének van olyan halottja, akire szeretettel, büszkeséggel, esetleg példaképként gondol vissza. Éppen ezért a Büntetés-végrehajtás Központi Kórház kiemelten fontos feladatnak tartotta megteremteni annak lehetőségét, hogy az itt elhelyezett betegek is megemlékezhessenek saját halottaikról.
A fogvatartottak kézügyességének köszönhetően koszorúk, illetve a megemlékezés lehetőségét megteremtő táblák kerültek ki a folyosókra, idézetekkel. A sétaudvaron pedig gyertyát is gyújthattak elhunyt szeretteikért.
A megemlékezés koszorúját, és az égő gyertyákat látva a fogvatartottak csendben, és néhányan sírva emlékeztek halottjaikra.