Télen nem sok dolgot lehet a börtönben csinálni – gondolják a rabok – de ezen a téli napon még a legtapasztaltabb fogvatartottak is meglepődtek.
Merész vállalkozás volt Ács Tamás színművésztől, hogy a börtönben Babits Mihály versét, egy bibliai témát és balett koreográfiát is magába foglaló mozgásszínházat kínáljon a kultúra követeként.
Amikor a zene felhangzott, a színész teste, mint egy élő multimédiás eszköz, hol egy szárnyaló madár, hol egy csetlő-botló öregember képét vizualizálta. Babits Jónása megszólalt, és csend lett a teremben. Meghökkentő volt a fogvatartottaknak ráismerni önmagukra, ahogy kicsinységünkkel, kisszerűségünkkel menekülünk a megoldandó feladatok elől. A kerülőutak, az önző ragaszkodás pedig előbb-utóbb a bűnhöz vezet. Ahogy Jónás utálta a prófétaságot, úgy bújnak el az emberek a felelősség elől. Ez a vers ebben az erős verzióban – a börtön háttérrel – különösen örökérvényű értékeket megmutató mű. Az emberi lélek mélységeiről szól. Hogyan lesz a méltatlanból hős. Az előítéletek pedig nem segítenek. Ezt itt bent is tudják.
Ács Tamás annyira szuggesztív volt, hogy azt még a nehézfiúk is tisztelték. Mozgásszínházi elemei, a jó félórás „talajgyakorlat” pedig a sportolni szerető, edzésben járatos elítéltekben is elismerést váltott ki.
Egyszóval a közönségnek nem volt ismeretlen a színpadi figura. Babits és Ács Tamás sem gondolta volna, hogy Sopronkőhidán új arcát mutatja meg a darab. Nem arról van szó, hogy egy jelentős mű minden előadásban mást mond, hanem hogy ott szól végre – a cet gyomrában - ahová szánták.
Ugyan minden próféta magányos, de az előadást a sok-sok Jónás a széksorok között vastapssal köszönte meg Jónásnak, Ács Tamás színművésznek.