A büntetés-végrehajtási szervezet 1985 márciusában vásárolta meg az ingatlant, miután a Büntető Törvénykönyv 1985. január 1-jei módosításával a büntetési nemek köre bővült a „szigorított javító-nevelő munkával”. Ezen büntetési fokozat a szabadságvesztés büntetés és a javító-nevelő munka között helyezkedett.
Minimális átalakítást követően 1985-ben kezdődött meg 600-700 elítélt befogadása. Az intézet 1985-től 1994-ig „Szigorított Javító-nevelő Munkát Végrehajtó Intézet” néven önálló költségvetési szervként működött, alaptevékenységként a szigorított javító-nevelő munka végrehajtását látta el, felügyeleti szerve az Igazságügyi Minisztérium, szakfelügyeletet ellátó szerve a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága volt. A létesítmény úgynevezett „félszabad” jellegű volt, ami azt jelentette, hogy az elítéltek többsége külső munkahelyen dolgozott, a távoli munkahelyeken dolgozók az ott lévő munkásszállásokon laktak. A munkahelyeken az elítélteket nem őrség, hanem a munkáltatást végző üzem „civil” művezetője felügyelte. Az intézet belső működése is inkább a munkásszállások házirendjéhez hasonlított és jóval nagyobb mozgási lehetőséget, szabadabb életvitelt biztosított a fogvatartottak részére, mint a hagyományos, „zárt” rezsimű büntetés-végrehajtási intézetek. Az elhelyezés nem zárkában, hanem lakóhelyiségben történt, azok ajtaja állandóan nyitva volt, a szálláskörlethez tartozó helyeken pedig szabadon lehetett közlekedni. Bár a Btk. 1988-ban hatályba lépő rendelkezései a szigorított javító-nevelő munka kiszabásának lehetőségeit még bővítette, azonban az 1989. évi XXIII. törvény a közveszélyes munkakerülés törvényi tényállását megszüntette, ennek következtében a fogvatartottak létszáma nagymértékben csökkent, ami együtt járt a vállalatok részéről a munkásszállók beszüntetésével és a szerződések felbontásával is. Az közkegyelemről szóló 1990. évi XXXIX. törvény további létszámcsökkentést eredményezett. A megváltozott társadalmi, politikai körülmények között fokozatosan megváltozott azoknak a bűncselekményeknek a köre, amelyekért a bíróság – mint alternatív büntetést – kiszabhatta a szigorított javító-nevelő munkát. 1992-ben a még itt lévő fogvatartottakat (121 fő) az igazságügy-miniszter határozatlan idejű büntetés-félbeszakításban részesítette és szabadította, ekkor az intézetet fogház fokozatú szabadságvesztést töltő fogvatartottakkal próbálták feltölteni.
Az intézet 1994-ben, a „szigorított javító-nevelő munka” büntetési nem megszűnése után működési célját elveszíttette, önállósága megszűnt, még ez évben – telephelyként – a Baracskai Országos Büntetés-végrehajtási Intézethez csatolták.
Bár a szigorított javító-nevelő munka jogintézménye megszűnt, azonban működése során olyan gyakorlati tapasztalatokkal szolgált, amelyek megalapozták egy nyitott végrehajtási fokozat létrehozását, az 1993. évi XXXII. törvénnyel életbe léptetett „enyhébb végrehajtási szabályok” jogintézményét. 1994-től ezen végrehajtási szabályok hatálya alá tartozó fogvatartottak elhelyezésére szolgált az objektum. Az itt elhelyezett 100-150 elítélt jellemzően a Fővárosi Csatornázási Műveknél, illetve más civil munkahelyeken dolgozott. Jogszabályi szigorítás következtében 1999-től az EVSZ hatálya alá helyezhetők köre azonban jelentősen szűkült, továbbá a külső munkáltatás feltételei is szigorodtak, ennek következtében nem volt szükséges az objektum további igénybevétele a fogvatartottak elhelyezésére, ezért 2000. augusztus 1-től bezárásra került, ettől kezdve raktározási célokat szolgált.
Az objektum újraindítása évek óta tervben volt az országosan a bv. intézetekben tapasztalható túlzsúfoltság csökkentése érdekében. A szükséges előkészítő munkálatok, illetve az objektum felújítási munkálatainak végrehajtását követően az újranyitás 2015 tavaszára valósulhatott meg.
A bontási munkálatokon összesen mintegy 11.000 munkaórában, naponta 18- 20 fogvatartott dolgozott. A biztonságtechnikai rendszerek megtervezését az intézet végezte, melyet a baracskai és székesfehérvári objektum rendszeréhez szorosan csatlakozva alakítottak ki. A műszaki átadás-átvétel 2015. február 26-án megtörtént, az objektum kialakításának bruttó költsége 330 millió Ft volt.
Az objektum felszerelése a belső ellátás keretében valósult meg a fogvatartottakat foglalkoztató gazdasági társaságok bevonásával, fogvatartottak által előállított termékekkel. A 126 fogvatartott befogadására alkalmas objektumban 18 lakóhelyiséget alakítottak ki. A körletépületben minden szinten található reintegrációs tiszti iroda, az I. emeleten lett kialakítva az egészségügyi helyiség, az alagsorban pedig az ellátás helyiségei: a melegítő konyha, étkező, kiétkező bolt, raktárak és a közösségi terem.
A kapuügyelet épületében kapott helyet többek között az ügyeleti helyiség, a szerverszoba, az öltöző helyiségek, valamint a látogató helyiségek. A környező települések önkormányzataival történő kiváló együttműködésnek köszönhetően a toborzási tevékenység eredményes volt, a beruházás kapcsán a büntetés-végrehajtási szervezet 62 új munkahelyet teremtett.
A felújított objektum a kor biztonsági kihívásainak és a jog- és szakszerű fogvatartás minden követelményének megfelelő környezetet biztosít az itt elhelyezendő fogvatartottaknak, valamint kiváló munkakörülményeket teremt az itt dolgozók számára.
Az átadáskor a körletépület külső hőszigetelése, illetve az ehhez tartozó homlokzat-felújítási munkálatok még tervként szerepeltek.
A 2015. évi energiaracionalizálási pályázat keretében - közbeszerzési eljárás lefolytatását követően -, végrehajtásra került az épület utólagos homlokzati hőszigetelése külső vállalkozó bevonásával.
