A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet több mint száz esztendeje működő büntetés-végrehajtási intézet.
Létesítését már az 1843. évi börtönügyi javaslat is előirányozta. A javaslat szerint tíz kerületi börtönt kívántak felépíteni Magyarországon. Ezek közül az egyiket Miskolcon szerették volna létrehozni oly módon, hogy alkalmas legyen ötszáz fő elítélt befogadására.
Sajnos a javaslat a királyi szentesítés elmaradása és a bürokrácia ellenállása miatt nem valósult meg.
Az intézet létesítése az 1875. évi V. törvénynek – népszerűbb nevén a Csemegi-kódexnek – köszönhető.
A törvény elfogadását követően jelentős börtönépítési program indult, amely az akkori Európában általánosan elfogadott fokozatos rendszer megvalósítását tűzte ki célul.
A tervezési munkálatokkal Kiss István budapesti műépítészt bízták meg, aki a fokozatos rendszert bevezető országok által épített börtönök stílusában készítette el tervrajzait a "Miskolcon építendő magyar királyi törvényszéki fogház, vizsgálóbírósági épület és rabműhely" építésére.
Az építési munkálatok 1898-ban kezdődtek, és 1902-ben fejeződtek be a Fazekas utca 4. szám alatti telken.
A felépült bástyafalak között működött a Bűnvádi perrendtartás (1896:33. tc.) megfelelő szakaszai szerint a vizsgálóbíróság, s mellette - két kapuval és kerítéssel elkülönítve - a királyi törvényszéki fogház.
A létesítmény tehát eredeti rendeltetését tekintve – mai fogalmak szerint – két funkciót látott el: büntetőeljárási funkciót és büntetés-végrehajtási funkciót.
A vizsgálóbíróság épületében történt azoknak az adatoknak a megállapítása, amelyek alapján dönteni lehetett arról, hogy van-e helye a főtárgyalás elrendelésének vagy pedig meg kell szüntetni a bűnvádi eljárást.
A vizsgálatot bírói személy folytatta le, akit a törvényszék jelölt ki, s az igazságügyi miniszter bízott meg e feladat ellátásával. A megbízás 2 évi időtartamra szólt.
A vizsgálat lefolytatásának fő követelménye volt, hogy meg kellett oldani a nyilvánosság teljes kizárását. Ezt a célt szolgálta a vizsgálóbírói épület börtönrendszerű őrzéssel megvalósított kivitelezése.
A kor követelményeinek megfelelően a létesítmény területén helyezték el a felügyelő (mai fogalmak szerint az intézetparancsnok) és az őrmester (mai fogalmak szerint a biztonsági osztályvezető) lakását.
A vizsgálóbíróság földszintjén külön cellája volt a női és a férfi fogvatartottaknak. Az emeleten helyezték el a hivatalos helyiségeket.
A vizsgálóbíróság épülete mellett helyezkedett el elkülönítve a királyi törvényszéki fogház, melynek főnöke a királyi ügyész, vezetője pedig a felügyelő volt.
A fogházban rabműhely és törvényszéki kórház is működött. Levéltári anyagok szerint 40-50 fő fogvatartott dolgozott a rabműhelyben. Fő termékük a fonott kosár és a bajuszpödrő dobozka volt, amelyek iránt állítólag nagy kereslet mutatkozott.
Abban az időben Miskolc városa két kórházzal is dicsekedhetett. A korabeli leírás szerint a törvényszéki fogházban két helyiséget rendeztek be erre a célra. Az egyikbe 12 falócát, a másikba a súlyosabb betegek részére öt ágyat tettek. Ezek a helyiségek a város legrendesebb, legtisztább helyiségei voltak.
Az intézet túlélte a nagy történelmi viharokat. Rendeltetése, szerepe nem változott.
A háborúk idején és az ötvenes években a fogvatartotti létszám ugrásszerűen megemelkedett. Akkor az általános volt, hogy öt-hatszáz fogvatartottat is bezsúfoltak az intézetbe.
2002. évben a Megyei Bv. Intézetben egy újabb beruházás történt, ennek keretében sor került egy a kor követelményeinek megfelelő színvonalú egészségügyi blokk kialakítására.
