Az Országos Börtönszínházi Találkozó utolsó regionális helyszíne volt a Csillagbörtön június utolsó csütörtökén. Öt büntetés-végrehajtási intézet színjátszó csoportjai mutatták be műsorukat a nap folyamán Állampusztáról, Gyuláról, Kecskemétről, Szolnokról és Szegedről. Nagy volt a tét, hiszen az országos vetélkedőre egy előadás juthatott tovább.
A más városokból utazó csoportok kora reggel érkeztek a Csillagbörtönbe. Miután felcipelték a jelmezeket és a díszleteket az iskolakörletre, ahol a színjátszók egy-egy tanteremben elfoglalták helyüket, a képviselők sorsot húztak, így rövid idő alatt megszületett az előadások sorrendje. Fél tízkor a zsűri is elfoglalta helyét: Szalai Tímea bv. ezredes, a BvOP Kommunikációs Főosztály vezetője, Barbalics Nikolett bv. őrnagy, a BvOP Fogvatartási Ügyek Szolgálatának munkatársa és Frenkó Zsolt, a Pinceszínház kulturális menedzsere.
.JPG)
Törzsök Tibor bv. ezredes, a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnokhelyettese megnyitó beszédében megköszönte az elítéltek felkészítésében szerepet vállaló civil segítőknek és az intézetek reintegrációs tisztjeinek munkáját. Hangsúlyozta, hogy a börtönök világában is a drámapedagógia az egyik legjobb eszköz a fogvatartottak személyiségének fejlesztésére és mindenkit arra bíztatott, hogy ne hagyják abba.
Ezután kezdődtek a bemutatók. A Békés Megyei Bv. Intézet színjátszói egy bohózatot adtak elő „Kukás Guru” címmel.
.JPG)
Majd a Bács-Kiskun Megyei Bv. Intézet csoportja, Oscar Wilde, Boldog hercegének történetét játszották el.
.JPG)
Az Állampusztai Országos Bv. Intézet amatőr színjátszói a Lopótök, avagy a Mari nem olyan című előadással szórakoztatták a közönséget.
Kora délután a házigazdák bohózatával folytatódott a bemutatók sora, Rejtő Jenő művét a Három légionistát adták elő.
Végül, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet szereplői „ Madárka szállott” címmel mutatta be verses, táncos összeállítását.
.JPG)
A nap végén a zsűri úgy döntött, hogy az országos megmérettetésre a szegedi színjátszók jutnak tovább. Frenkó Zsolt, a Pinceszínház kulturális menedzsere szakmailag értékelte az összes előadást, kiemelte a produkciók hátrányait és előnyeit egyaránt. A szegedi „légionárusok” júliusban tovább csiszolják tudásukat és a pörgős színpadi játékot, hogy a budapesti bemutatón önfeledt szórakozást nyújtsanak a közönségnek. Az Országos Börtönszínházi Találkozót augusztus elején rendezik Budapesten a József Attila Színházban, ahol öt előadást láthat majd a közönség. A színdarabok szereplői a tervek szerint hozzátartozóikat is meghívhatják a műsorra.
A szegediek darabját Vida Adrienn, a Pannon Oktatási Központ igazgatóhelyettese rendezte, Rejtő Jenő: A Három légionista darabját így ajánlja a közönségnek.
Az általunk színpadra állított Rejtő bohózatot is tökéletesen jellemzi az írót fémjelző kiváló dramaturgiai szerkezet, remek időzítéssel jelennek meg a szereplők, és nem hiányzik belőle az a sajátságos humor, ami miatt ma is egyedülállóak Rejtő művei. Az író utánozhatatlan stílusa viszi előre a darabot, melyet váratlan, abszurd fordulatok, szürreális figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája jellemez.
A Szegedi Fegyház és Börtön fogvatartottjai által – akik zömében nagy ítéletesek - előadandó bohózat története röviden a következő: A cselekmény az 1920-as években játszódik a Francia Idegenlégió egyik észak-afrikai helyőrségében. A darab főszereplője egyik honfitársunk, aki a magyarországi stiklijei miatt kénytelen új életet kezdeni a hatóságok árgus szemeinek látókörén kívül. Egy tipikus rejtői fordulat révén itt találkozik a volt üzlettársával, aki koldusbotra juttatta őt. A helyzetkomikumokban bővelkedő bohózatban a nagyérdemű apró kortyokban fogyasztva olthatja a nevetés és önfeledt szórakozás iránti szomját. A színdarab cselekménye és a „színészek” korábbi élete közt sok esetben fedezhetünk fel párhuzamokat.
Az eredeti darabon kis változtatásokat kellett végrehajtani, annak érdekében, hogy a női karaktert férfire cserélhessük. E változtatás következtében a darab szereplői a következők: Mautner Alajos, a furfangos ügynökből lett botcsinálta légiós. Az őrmester, aki állati módon bánik a katonáival. Ribot, a degenerált sorozatgyilkos, a „lyoni szörny”. A dadogós, félkegyelműnek tűnő ügynök, Kucsera Izor, aki a főszereplő kálváriájának okozója. Durand ezredes, aki megpróbálja féken tartani a kegyetlenkedő őrmestert. Az orvos, akit a lyoni szörnyön kívül látszólag senki sem érdekel. A káplár, aki szeretné az őrmestert figyelmeztetni. Valamint egy őr, aki szemrebbenés nélkül tűri az őrmester hatalmaskodását.
A három légionista című bohózat áthallásoktól sem mentes párbeszédei során – melyek remek példái Rejtő Jenő zsenialitásának – a karakterek közötti félreértések olyan bonyodalmat generálnak, amelyből csak a híres magyaros észjárás és ravaszság vezethetné ki a főhőst… A színmű végső konklúziójaként az az érzés kerítheti hatalmába a publikumot, hogy tényleg igaz a mondás: a magyar ember a jég hátán is megél.
További kuriózumként megemlíthető, hogy a színpadi mozgások a Francia Idegenlégió alaki szabályzatának megfelelően lettek kialakítva, ezzel is emelve a darab hitelességét.
A helyzetkomikumokra, félreértésekre épülő, szóviccek özönét alkalmazó bohózat – mivel örök emberi tulajdonságokra, kortól függetlenül létező helyzetekre épül – ma is élvezhető. A darab a kabaretisztikus humor kedvelőinek ajánlott. Azért gondoljuk, hogy ez a bohózat remekül illik a börtönszínházi találkozó repertoárjába, mert a főszereplő feje fölött végig ott lebeg a börtönbüntetés szelleme, ami a „színészeket” már egytől-egyik megkísértette.