Megnéztük, hol tart a Budapesti Fegyház és Börtön drámapedagógiai és személyiségfejlesztő képzése. Két szakember, Farkas József alezredes és Kriszt László rendező vezetésével közel kéttucat fogvatartott tanult bele a színjátszásba, miközben a foglalkozásokon a pszichológia, a filozófia, az irodalom és a teológia segítségével gondolhatták újra döntéseik rövid- és hosszútávú következményeit.
A július végi foglalkozáson a fogvatartottak épp az általuk előadott Vass Péter becsülete című színdarab felvételét elemezték, ezzel a Farkas József által írt művel készülnek a büntetés-végrehajtás országos színjátszóversenyére is.
Bár a képzés szakmai vezetője, Kriszt László rendező a színház világából érkezett, hangsúlyozta, hogy a foglalkozásoknak csak egy része zajlik színpadon. Emellett a résztvevők számára több tucat könyvet vettek, melyet az intézet könyvtárából kölcsönözhettek ki, a fogvatartottak feladatai közé tartozott egy-egy saját vers megírása és elmondása, elhangzottak filmelemzések, önismereti beszélgetések is.
„A Gyűjtő mindig is híres volt arról, hogy élen jár az új reintegrációs technikák bevezetésében, így az intézet vezetése most is nyitott volt egy, Magyarországon még nem alkalmazott drámapedagógiai képzés elindítására” – mondja Kriszt László, hozzátéve, hogy nem az a foglalkozássorozat célja, hogy bárkiből színészt csináljanak, inkább azt szeretnék, ha a résztvevők el tudnának gondolkozni azon, hogy a döntéseiknek súlya van.
Egyik első gyakorlatként minden résztvevőnek ki kellett állni a színpadra és önkritikusan elmondania, mit rontott el az életében. „Csak így lehet hitelesen előadni egy színdarabot, megőrizve azt az őszinte légkört, amely a csoportfoglalkozásokat jellemzi” – szögezi le a rendező.
A színdarabot jegyző Farkas József alezredes szerint a szereplők a saját lelküket is építik a színpadon. „Vannak, akikben az évek óta magukban hordozott feszültségek szakadtak ki a próbák során, így állt össze a végén egy egésszé a darab.”
A foglalkozásra az előzetes letartóztatásban lévőkön kívül bárki jelentkezhetett, kizáró okot egyedül a komoly biztonsági kockázat jelentett. Igaz, azóta voltak, akiket el kellett tanácsolni, mert nem vették figyelembe, hogy a képzés során milyen komoly, valódi munka folyik.
Lukács Sándor fogvatartottnak egyik társa szólt a körletről, hogy indul egy drámapedagógiai képzés. Szavai szerint, mivel régen „nagyon rossz gyerek” volt, most a családjának is megmutathatja, hogy megváltozott. „Pluszbeszélőt kaptam jutalomként, a családomban pedig hihetetlennek tartották, hogy én a színpadra álltam” – mondja a rendőrt alakító fogvatartott, aki az izgalomtól képtelen volt aludni a bemutató előtti éjszaka.
Lukács Sándor, aki bekerülése előtt sosem járt színházba, most azt mondja, nagyon érdekli a színpad világa, bár a képzésen pont azt tanulta, hogy „az életben nem kell mindig színészkedni”.
Társának, Láng Antalnak még hosszabb ideje van hátra a büntetés-végrehajtásban. Ő azt emeli ki elsősorban, hogy foglalkozások kizökkentik a monotóniából, egészen másfajta ingerek érik ebben a közegben, mint a zárkán. „Éreztetik velünk, hogy csak tudunk valamit, vagyunk valakik.”
Kiemelte, hogy a két hónapon keresztül szinte naponta zajló próbafolyamat végére mennyit nőtt a résztvevők lexikális tudása és javult a kommunikációjuk is.
A várakozások szerint a program folytatódik az év második felében is. A Vass Péter becsületét legközelebb augusztus 10-én, a Budapesti Fegyház és Börtön nyári színházi délelőttjén mutatják be.
Farkas József videónaplót készít a projektről, így elősegítve a tapasztalatok feldolgozását és a komplex drámapedagógiai foglalkozás technikájának átadását más intézetek számára. A bűnről és a megbocsátásról szóló darabot pedig az intézet falain kívül, elsősorban iskolásoknak adnák elő.
