"A pesti bérházak rengetegében, egy üres foghíjtelken áll a Parkoló. A Parkoló ura télen-nyáron itt él a lakókocsijában, és csak egyetlen cél vezérli: nem akarja, hogy a külvilág káosza betörjön az általa kialakított nyugalom szigetére. Az egyetlen helyre, ahol otthon érzi magát." Miklauzic Bence fiatal magyar filmrendező mutatta be filmjét Márianosztrán.
"Miért tetszik? Mert láttam benne a háztömböt ahol laktam. Ott sétáltam el minden nap a kapu előtt. Erősek a karakterek is. Melyikkel tudnék azonosulni? Légióssal, igen talán őt értem." – ehhez hasonló gondolatok is felvetődtek azon a körülbelül 3 órás foglalkozáson, amin Miklauzic Bence filmrendező mutatta be Parkoló című filmjét a márianosztrai fogvatartottak egy csoportjának. A közös filmnézés után komolyan, őszintén, érzelmi határok és szinte korlátok nélkül beszélgettek a filmről, a karakterekről, de a filmgyártás technikája, a magyar filmipar is szóba került.
Fontosak ezek a foglalkozások a börtönlét alatt. Fontos, hogy a fogvatartottak ne csak az egyenruhás személyi állománnyal találkozhassanak, hanem civil szervezetek, művészek kifejezési technikáit, gondolatait is megismerhessék, ezáltal látókörüket, kommunikációjukat, önismeretüket is fejlesszék.