A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület felkérésére a Metro Art Galéria a roma holokausztról kiállítási anyagot készített, amit néhány hétre a büntetés-végrehajtási szervezet rendelkezésére bocsátott.
Kecskeméten volt látható néhány napig a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület kiállítása a roma holokausztról. A tematikus anyagot elsősorban fiatalkorú fogvatartottakat fogva tartó intézetekben mutattuk be. Az országjáró körút harmadik állomása Kecskemét volt, ahol a fiatalkorú fogvatartottakon kívül a Wéber Ede utcai egységünk elítéltjei is láttak. Mindezek mellett a Magyar Börtönügyi Társaság Humán Szekciójának kecskeméti tanácskozása alkalmával is látható volt a kiállítás.
A fiatalkorú fogvatartottak a nem mindennapi tárlat alatt szembesültek a II. világháborús náci koncentrációs táborok borzalmaival. Megnyilvánulásaikból azt tűnt ki nem is gondolták, hogy a zsidó emberek mellett ilyen sok roma áldozata is volt a holokausztnak.
Roma holokauszt Magyarországon
Az európai romák sorsát jelentősen befolyásolta a náci „fajtudomány”. Egyesek „idegenvérű ázsiaiként”, mások indiai eredetű, igazi árjaként azonosították őket. 19 ezer romát vizsgáltak meg „tudományosan”. A faji tisztaság szempontjából öt csoportba sorolták, a 80-90 százalékuk a fajilag értéktelen „keverék” kategóriákba került.
Magyarországon a romakérdés korántsem volt olyan horderejű tényezője a közbeszédnek, mint a zsidókérdés. Bár idénymunkásként, vándoriparosként, kereskedőként vagy éppen muzsikusként sok tízezer roma kapott fontos szerepet a helyi közösségek életében, a többségi társadalom egy része rasszista előítéletekkel viseltetett a romákkal szemben. A Horthy-korszak romapolitikája sokban hasonlított a német helyzetre, vagyis közbiztonsági kérdésnek számított.
A létező hasonlóságok mellett a magyar zsidók és romák sorsa jelentős mértékben eltért egymástól. A zsidókkal ellentétben a romákat a háború alatt éppúgy besorozták katonának, mint a többi magyar állampolgárt. Míg Hitlerék többször követelték a magyar kormánytól a zsidók deportálását, addig a romakérdés napirendre sem került. Ezt jól jellemzi, hogy az 1944-ben a „végső megoldást” Magyarországon levezénylő Eichmann egyáltalán nem foglalkozott a körülbelül 200 ezer fős magyar cigánysággal.
1944 nyarán néhány településen a magyar hatóságok a zsidók deportálása után a romákat is gettókba gyűjtötték. A nyilas hatalomátvétel után megkezdődött a cigányság szervezett összegyűjtése. Az orosz előrenyomulás miatt ez főleg a nyugat-dunántúli megyékre korlátozódott. A legnagyobb gyűjtőközpont a komáromi ún. „Csillagerőd” volt, ahová több ezer romát hurcoltak. Az itt fogva tartott nők, férfiak és gyerekek a nyári zsidó gettók borzalmait idéző körülmények között sínylődtek.
A szakértők körében máig nincs egyetértés abban, hogy hány áldozatot követelt Magyarországon a cigány holokauszt. A Roma Sajtóközpont könyve szerint az ötvenes években Erdős Kamill kutató ötvenezerre becsülte a cigány áldozatok számát, a hetvenes években a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága 28 ezer fős adatot szolgáltatott. Karsai László történész 1992-ben jelentette meg a témával foglalkozó könyvét: széles körű kutatások után arra a következtetésre jutott, hogy ötezerre tehető azon cigány honfitársaink száma, akiket 1944-45-ben etnikai hovatartozásuk miatt elpusztítottak, álorvosi kísérletekkel megkínoztak és megnyomorítottak, haláltáborokba deportáltak vagy munkaszolgálatra hurcoltak.
Cigánytábor Auschwitz-Birkenauban
Himmler 1942 decemberében elrendelte, hogy a cigányokat deportálják Auschwitz-Birkenauba. Az első roma csoport 1943. február végén érkezett meg. A következő másfél évben 15 országból összesen 23 ezer európai cigányt hurcoltak ide, közülük legfeljebb négyezren távoztak élve.
A nácik kétségkívül alacsonyabb rendű fajnak tartották a cigányságot és meg akarták tőlük tisztítani Németországot, de annyira nem találták őket veszélyesnek, hogy a – zsidók mintájára – minden megszállt területről megpróbálják deportálni a romákat. A magyar kollaboránsok és nácik szintén elsősorban a zsidókra összpontosítottak.
A roma és a zsidó holokausztot többek között a gyilkos szándék és gyakorlat jellege különbözteti meg: a zsidók elpusztításánál ez totális, míg a roma tragédia esetében nem. A népirtó törekvések természetesen mindkét esetben egyértelműek. Az európai cigányság tizedének-harmadának kiirtása ezért népirtásként kategorizálható. A holokauszt során a különböző becslések szerint a kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát irtották ki.
(A történeti áttekintés http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/ internetes oldal alapján készült.)
