Az Intézet története
A kiegyezést követő bírósági és közigazgatási reform következtében a Debrecenben 1872-ben felállított Királyi Törvényszékkel együtt felmerült egy modernebb fogházépület igénye. A tervek már nem pusztán fogház megépítését, hanem komplex törvénykezési palota (törvényszék és fogház) kialakítását célozták. Az egykori Deák Ferenc és Werbőczy utcák sarkán (a mai Petőfi tér és Iparkamara utca) épült fel a palota, mely ügyészségből, bíróságból és fogházból áll. Az épületet Wagner Gyula tervezte, a kivitelező Gregerson budapesti vállalkozó volt.
Az épületegyüttesben, 1895. október 13-án kezdte meg működését az ír fokozatos rendszerű, háromemeletes, T-alapterületű un. csillagbörtön. A fogházat 200 fő befogadására tervezték, azonban egészen a második világháborúig átlagosan csupán 100-150 fogva tartott tartózkodott az intézetben. Az átadástól kezdve zajlott fogvatartotti munkáltatás az intézet falain belül (pl.: kosárfonás, csipkedísz-készítés) és kívül (rabkertészet).
A két világháború közötti időszakban az elítéltek összetétele alapjaiban nem változott a korábbi évekhez képest. Az írni-olvasni tudás már általánosnak volt mondható, ezzel együtt többségük vagyontalan, alacsony iskolázottsággal, műveltséggel rendelkezett.
Az 1940-es években bővültek a rabmunkáltatás lehetőségei, erre a háborús állapotok okozta munkaerőhiány, illetve a fogvatartottak növekvő létszáma teremtette meg a lehetőséget és a feltételeket.
1944. június 2-án légitámadás éri a közeli pályaudvart, ezzel együtt a fogház területén két bomba robban, mely az épület központi részét az első emeletig lerombolta. Egy hét múlva az igazságügyi palota nagy része is megsemmisül. A károk elsődleges elhárítása még abban az évben megtörtént, de a bombatalálat miatt lerombolt körletrész újjáépítése még várat magára. 1947-re elkészülnek az újjáépítés tervei, a következő évben a munkálatok is befejeződnek.
1951-ben Tégláson a Hajdúsági Iparművek építkezésén már jelentős számú, általában öt-hatszáz fős rabkontingens dolgozik.
1971-ben építik meg az ún. parancsnoki szárnyat. Ide kerül a parancsnoki, az ügykezelő és a gazdasági iroda, ebédlő- és öltözőhelyiség, áthelyezik az ügyvédi beszélőt. 1985 végén átadják a kazánházat, amely a meleg vizet biztosítja a börtön számára. A Teleki utcai gépkocsi kijáró 1988-ban készül el.
A 70-es évek közepétől kezdve megújult a munkáltatás is, 1977-ben megépül egy 313 négyzetméteres üzemépület, ahol nagyüzemi munkáltatás is kezdetét vette. A rabkonyha és a mosoda az intézet földszintjére került. A házi műhelyben cipőipari munkákat végeztek, majd 1982-ben a Sátoraljaújhelyi Fehérneműgyár szervezésében és irányításával ágyneművarrás kezdődött. A fogvatartottak alapfokú iskolai képzésben és szakosító tanfolyamokon vettek részt.
Az intézet pincéjében 1990-ben beszélőhelyiség létesült, így lehetségessé vált a fogvatartottak biztonságos, egyúttal családias látogatófogadása.
Napjainkban az Intézet, illetve az Adorján-Tex Konfekcióipari és Kereskedelmi KFT. szervezi a fogvatartottak munkáltatását, melynek keretében végeznek karbantartási, mosodai, takarítói feladatokat, főznek a fogvatartotti állományon kívül a saját, illetve társ igazságügyi- és rendvédelmi szervek dolgozóinak, illetve 2014. október 01-jétől a debreceni befogadó állomáson elhelyezett menekülteknek.
A rendszerváltást követő több mint két évtizedben az intézet feladataiban és struktúrájában illeszkedett a modern szakmai elvárásokhoz, ugyanakkor a túlzsúfoltság továbbra is általános jellemző maradt.