Egy évvel ezelőtt, 2015 májusában Magyarországon először a Márianosztrai Fegyház és Börtönben tartották meg a Cursillo hétvégét a maga teljességében. A tizenhárom jelöltből azóta többen szabadultak. Idén hat elítélt kapott lehetőséget arra, hogy a három napos lelkigyakorlaton részt vegyen.
Erre az időszakra a résztvevő fogvatartottak külön zárkában kerültek elhelyezésre, hogy az elmélyülést ne zavarják a börtönbeli élet adottságai. A munkatársak, akik a Cursillót vezették, szó szerint belekóstoltak a fegyintézet életébe, mert bár az intézeten kívül aludtak, a nap legnagyobb részét a fogvatartottakkal töltötték, osztoztak nemcsak örömeikben és bánataikban, de ugyanazt az ételt is ették, amit a fogvatartottak ezeken a napokon kaptak.
A Cursillo erőteljes szembesülés önmagunkkal, Istennel és a világgal. Megtapasztalhatjuk benne nemcsak saját életünk elhibázottságát, hanem Isten feltétlen szeretetét és irgalmasságát, amelyet Jézus Krisztus keresztjében mutatott meg. A környezet és a körülmények a cursillista számára e szeretettől indítva nem akadályként, hanem feladatként jelennek meg. A megtapasztalt szeretet gyógyító ereje arra ösztökél, hogy továbbadjuk.
Az Irgalmasság Rendkívüli Szentévének ez az eseménye a büntetés-végrehajtás reintegrációs céljaival egybevágva a teljes ember megtérésére irányul, azt a reményt adva meg az elítélteknek, amely – Ferenc pápának a Fogvatartottak Jubileumán elmondott beszéde szerint – először Isten tulajdonsága: „Ha tehát Isten remél, akkor a reményt senkitől sem lehet elvenni, mert a remény az erő az előrehaladáshoz; a remény ad feszülést a jövő felé az élet átalakítására; a remény lendít a holnap felé, hogy a szeretet, amellyel mindenek ellenére szeretve vagyunk, újból utunkká válhasson… Egyszóval a remény a bizonyítéka Isten irgalmassága belső erejének, ő ugyanis azt kéri, hogy nézzünk előre, és győzzük le – hittel és őrá hagyatkozással – a rossz és a bűn vonzását.”