Kisodródott egy kanyarban és két, a szemközti sávban várakozó autóra borult egy rabszállító kocsi március utolsó napján Heves megyében. A Hatvan-Nagygombos mellett történt balesetben mindkét személygépkocsi utasai a járműbe szorultak, a rabszállító sofőrje és parancsnoka, illetve a felügyelő súlyos sérüléseket szenvedett, a húsz fogvatartott egymásra zsúfolódott, többen megsérültek, ők is a járműbe szorultak. Az esethez három gépjárműfecskendővel és egy műszaki mentővel vonultak a tűzoltók. Így szólna a hír, ha ez az eset nem a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ (KOK) közös, a tűzoltószer-parancsnokok képzésében résztvevők és a büntetés-végrehajtás állománya számára szervezett gyakorlatán történt volna.
Az elképzelt helyzetet tovább bonyolította, hogy tűz is volt, először ezt kellett eloltani. Az úgynevezett körszállításon lévő fogvatartottak közül néhányan egymáshoz voltak bilincselve, többen kézbilincset viseltek. A mentést végzőket nemcsak az állította kihívás elé, hogy a rabszállító hátsó részében tizennégy fogvatartott és egy fegyőr, az utasfülkében pedig a sofőr és a parancsnok volt, vagyis másféltucat embert kellett kimenteniük, hanem a kocsi speciális kialakítású felépítménye és rácsozott, nyitható ajtaja is. A szerparancsnoki szakaszból kiválogatott beavatkozó állomány feladata az volt, hogy biztosítsa az útszakaszt, a felborult járművet biztonságosan rögzítse, áramtalanítsa, derítse fel, hányan és milyen mértékben sérültek meg, és természetesen az, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel kezdje meg a mentést. Időközben a mentők is a helyszínre érkeztek és megjöttek a büntetés-végrehajtás speciális egységének tagjai is, hogy őrizzék, elkülönítsék a fogvatartottakat.
A fogvatartottakat a büntetés-végrehajtás munka- és tűzvédelmi előadói, fegyőrei személyesítették meg, ők ugyanis éppen rendes éves képzésükön vettek részt, az előző napon tűzoltási ismereteket tanultak a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ tanáraitól, akik felkérték őket arra, hogy rövid időre öltsék magukra a „rabruhát”, és vegyenek részt a gyakorlaton. Hatvan-Nagygomboson ott volt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katasztrófavédelmi Intézetének hét, a tűzvédelmi és mentésirányítási szakirányon tanuló másodéves nappalis hallgatója is. A gyakorlatot a helyszínen kísérte figyelemmel dr. Papp Antal tű. ezredes, a KOK igazgatója és Diriczi Miklós tű. ezredes, az intézmény oktatási igazgatóhelyettese.
Kirov Attila tű. őrnagy, a tűzoltási és mentési szakcsoport vezetője elmondta, a büntetés-végrehajtással két éve vették fel a kapcsolatot, egy éve indult a közös gondolkodás. A KOK tanárai alapvető tűzoltási és műszaki mentési tudnivalókra oktatják a büntetés-végrehajtás állományát, hiszen ha ezekben az intézményekben történik valami, az ott dolgozók hosszabb ideig vannak magukra utalva. A dolog kétirányú, tette hozzá, a tűzoltók is tanulják, mit kell tudni a fegyintézetekről, a tűzoltási taktikai szabályzat külön fejezetet szentel a büntetés-végrehajtási intézményekben való mentésnek, azonban a balesetekkor alkalmazandó eljárásokat még nem tartalmazza. Hangsúlyozta, az alapfeladat ilyenkor is változatlan, a tűzoltók dolga az életmentés, tekintet nélkül arra, hogy fogvatartottakról, vagy fegyőrökről van-e szó, ugyanakkor figyelniük kell a saját biztonságukra is. A mentés vezetőjének adott esetben akár azt is el kell döntenie, hogy beküldi-e az embereit a rabszállítóba, vagy elvégzik mindazt, amit kívülről kell, majd megvárják a rendőrséget, esetleg a büntetés-végrehajtás műveleti osztályának speciálisan képzett tagjait. A KOK és a büntetés-végrehajtás együttműködése során az irányítói pozícióban lévő tűzoltók lehetőséget kapnak arra, hogy oktatás keretében belülről is megismerjék a különböző típusú, méretű rabszállítókat. Ezek, mondta az őrnagy, speciális kialakításúak, kevés és kicsi mentési nyílással rendelkeznek. Külön kérdést jelentenek az odabenn ülő emberek, hiszen a fogvatartottak bilincsben, gyakran egymáshoz bilincselve utaznak, viselkedésük pedig kiszámíthatatlan. A maihoz hasonló közös gyakorlatokon megtanulhatják, hogyan mentsenek bilincsben lévő embert, hogy figyelmet fordítsanak a járművön lévő fegyverszekrényre, de azt is, hogy minden rabszállítón a parancsnoknál van egy ülésrend, ott név szerint feltüntetik, melyik helyen ki van, a lista extra, nem publikus információkat is tartalmaz. A mentésnél a sorrendet nemcsak az határozza meg, hogy milyen súlyos sérülést szerzett egy-egy ember, folytatta az őrnagy, hanem az is, hogy a felborult járműben egymásra zuhant utasok közül kihez tudnak előbb hozzáférni a mentőerők. A szakcsoportvezető elmondta, ha a kimentett fogvatartottak menekülni próbálnak, a tűzoltóknak nem szabad őket feltartóztatni, a rendőrök, vagy a műveleti osztály tagjainak feladata elfogni a szökevényeket.
Ladányi Antal bv. hadnagy, országos tűzvédelmi vezető elmagyarázta, hogy a büntetés-végrehajtásnál a körszállítás egy rutinszerű művelet, amelynek során a különböző intézmények között mozgatják a fogvatartottakat. Mindehhez számos, különböző befogadóképességű járművet használnak, egyszerre akár ötven embert is tudnak szállítani. A hadnagy elmondta, húsz éve szolgál a büntetés-végrehajtásnál, Budapest környékén ez idő alatt két borulás volt, az egyik egy balesetnél, a másik alkalommal az erős szél miatt dőlt oldalára a jármű. Ladányi Antal beszélt arról is, hogy egy-egy ilyen balesetnél a fogvatartottak magatartása kiszámíthatatlan, van, aki együttműködő, van, aki azonnal kihasználja a kínálkozó lehetőséget és szökni próbál. Az ő elfogásuk a műveleti osztály tagjainak a dolga, ilyen szervezeti egység minden intézetben van. A fekete bevetési ruhát viselő, huszonnégy órában készenlétben álló büntetés-végrehajtási hivatásos kollégák különleges felkészültségűek, képességeiket a többi között speciális előállítás, kiemelt fogvatartottak esetén veszik igénybe.
A mentőszolgálat munkatársainak elve megegyezik a tűzoltókéval: számukra a sérült fogvatartott egyszerűen csak egy sérült, nem számít, hogy esetleg büntetését töltő elítélt, mondta dr. Vörös Péter, az Országos Mentőszolgálat Közép-magyarországi régiójának igazgatóhelyettese. Amennyiben a fogvatartott támad, vagy fenyegeti a mentősöket, akkor ők nem szállnak vele szembe, nem tesznek semmit. Viszont ha a sérült állapota megengedi, akkor addig nem mozdítják, míg olyan személy nem érkezik, aki őrizni tudja a fogvatartottat.
A gyakorlat végén tartott értékelésen Kirov Attila a mentésirányítás szakmai részletei mellett arról is beszélt, hogy az utolsó „sérült rabot” körülbelül másfél óra elteltével emelték ki a járműből – a borulás mértékét, a kocsi rögzítéséhez szükséges időt, a sérültek nagy számát, illetve a körülmények különleges voltát tekintve ez a való életben is nagyjából ennyi ideig tartana. A szakcsoportvezető elégedett volt a látottakkal és biztosra vette, hogy nem utoljára ért baleset Hatvan-Nagygombosnál rabszállítókocsit.
Forrás: katasztrofavedelem.hu