„Szabadíts ki engemet a tőrből, mellyet elrejtettek nékem.” (Zsolt 95, 11)
A fogvatartott fenti sóhaja – Márianosztra vallási gyökereihez, és a Vincés-nővérek közel 100 éves itteni felügyelői, fenntartói munkájához kapcsolódva - a Bibliából származik. Az idézet az intézet falát is díszítette, több mint 150 évvel ezelőtt kerülhetett fel. Az eltelt idő alatt sok minden történt. A kiállítás megtekintése során megismerhetjük a Márianosztrai Fegyház és Börtön jogelődjének létrejöttét.
Hogy lett a kolostorból börtön? Megtudhatjuk, hogyan kerültek ide a már említett kedves nővérek? Hogyan vette át tőlük 1949-ben az irányítást és fenntartást az állam? Mi történt itt a két világháború alatt? Kik voltak azok a ma már ismert és elismert emberek, akik politikai fogolyként töltötték itt az idejüket?
A 70-es, 80-as években milyen fejlesztési munkálatok indultak el? Mi a kübli, vagy a keráló? Vagy miért nem csíkos ma az elítéltek ruházata? Márianosztrán kint volt-e az irodákban a sötét kor jelmondata: „Ne csak őrizd, gyűlöld is!”? Mikor koncertezett itt az Edda, és milyen élményeket szerzett itt a 80-as években Zalatnay Sarolta? Manapság hányan töltik idejüket Márianosztrán és miért? Hogy a másik oldalt is említsem, hányan biztosítják a börtön zavartalan működését vagy hogy mit csinál a személyi állomány, mikor nincs szolgálatban? Hogyan tölti összetartó csapatként szabadidejét? Példát találunk a börtön szigorú rendje mellett megbúvó humorra és találunk könyvajánlásokat is. A képes leírásokat, dokumentumokat ügyes kezű fogvatartottak alkotásai díszítik. A múlt mellett a jelen bemutatására is nagy gondot fordítottunk. Jogszabályok alapján bemutatásra kerül, hogy milyen ma egy elítélt életútja a börtönben. Mi történik vele, mikor bekerül, mit csinálhat bent, és amikor közeleg a várva várt szabadulás, mire, hogyan kell felkészülnie. Végül a bemutató zárkában megtapasztalhatja a látogató, milyen, ha becsukódik a vasajtó. Nem vérfagyasztó elrettentés a célunk. De aki figyelmesen megnézi a kiállítást, a végére mégis az fogalmazódik meg, erősödik fel benne, hogy nem szeretne a rács mögé kerülni. És máris visszakerültünk a bibliai idézethez: „Szabadíts ki engemet a tőrből”, - a bűn, a bűnelkövetés csapdájából. Bízunk abban, hogy összeállításunkkal nem csak attrakciót, látnivalót teremtettünk, de a bűnmegelőzés nemes céljához is hozzájárulunk.
A börtöntörténeti kiállítással együtt a Pálos Rend történetét bemutató tárlat is látogatható.
A Pálos kiállítás és a börtöntörténeti kiállítás nyitvatartási ideje:
április 1. és október 30. között:
Minden nap 09:00 – től 17:00 óráig.
Jegyárak
felnőtt 300.- Ft / fő
kedvezményes 150.- Ft / fő
csoportos (15 fő felett) 100.- Ft / fő
Kedvezményes belépőjegy vásárlására jogosult:
– diákok (6-18 éves korig) 14 év felett diákigazolvány felmutatása mellett! (6 év alatt díjtalan)
– nyugdíjasok (62- év felett)
– bv-s, bv-s nyugdíjas igazolvánnyal rendelkezők
– fegyveres testületek és a katasztrófavédelem dolgozói, a szolgálati igazolvány felmutatása mellett
Csoportos belépőjegy: 15 fő feletti csoport.
Rabtemető
„A halálban megszűnt a különbség köztünk és közöttük.” (Ottilia nővér)
A szájhagyomány szerint a temető helyének kijelölése során figyelembe vették, hogy e területen terült el az ősi pálos kolostor temetője (1352-1553 között). Írásos anyag ugyan nem áll rendelkezésre, de feltehető, hogy a női fegyintézet megnyitásakor 1858-ban alakították ki temetkezési célra. Gondozói ezáltal az intézet irányítói, az irgalmas nővérek voltak. 1858-tól 1940-es évekig a büntetés-végrehajtási feladatokat ellátó Szent Vince Rend nővéreit valamint az intézet orvosait is ide temették el. A hozzátartozók elmondása szerint itt van eltemetve Zambelly Lajos 1848-49-es szabadságharcos huszár ezredes felesége is. Zambelly Lajos 1875-től 1888-ig volt a fegyintézet ügynöke, innen ment nyugdíjba. Szintén itt nyugszanak az elhalálozott köztörvényes bűnelkövetők, valamint az itt raboskodó terhes nők elhalt gyermekei is. Az itt eltemetett rabnőket, gyermekeket a kedvesnővérek egy jeltelen sírban helyezték el, csak a csupasz földkupac jelezte, hogy valakit ide temettek. 1950-től a temető a köztörvényes és politikai elítéltek temetkezési helyéül szolgált. Az utolsó temetés 1967. december 18-án történt. 1968-tól az elhunytakat Márianosztrán, Szobon, Vácon temették el. Nyilvántartásuk az 1950.08.31-én megnyitott nem szigorú nyilvántartású halottak anyakönyvében található. 1858 és 1950 közötti elhunytakról az intézetnél nyilvántartás nem található. A község halotti anyakönyvébe csak a nővéreket vezették be. 1967-ig a női fogvatartottak sírhelyei jelöletlenek voltak, míg 1950-től a férfi fogvatartottak sírjait egy faoszloppal jelölték meg, rajta egy fémtábla az elhunyt azonosítójával. A halálesetről a hozzátartozókat értesítették, de arról, hogy mikor és hol temetik el az elhunytat, nem közöltek információt. A felügyeletet ellátó nővérek sírjai műkőkeretből készültek, rajtuk akácfa kereszt a rendi nevükkel. Az itt található márványborítású közös sírról sajnos nincs információnk. A rabtemető 1989-ig nem volt látogatható. Orgonaerdő és gaz nőtte be. 1998-ban részben rendbe hozták és egy közös keresztet állítottak, amit a helyi perjel szentelt fel.
1998 augusztus óta – az intézet fennállásának 140. évfordulójának ünnepsége kapcsán – megnyitották a Márianosztra-Nagyirtás között húzódó, piros kereszttel jelzett úthoz vezető területet. A temető napkeltétől napnyugtáig látogathatóvá vált. 2011-ben a rabtemetőt szinte teljes mértékben helyreállították, látogathatóvá tették, a turistaút pedig a Mária-út része lett.
(Tasnádi György munkája alapján)