A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet a Megye közigazgatási székhelyén, magánlakások és középületek által határolt területen, Nyíregyháza város centrumában, a Bujtos utca 5. szám alatt található. Az ún. igazságügyi centrum egyik legfontosabb pillére a Rendőrség, a Bíróság, illetve az Ügyészség mellett.
Az egykori városi honatyák praktikus városrendezési elképzeléseinek köszönhetően - képzeletbeli, - kb. 3 kilométer átmérőjű körben szinte valamennyi jelentősebb országos és helyi felügyeletű intézmény megtalálható. Ide összpontosították a hivatalokat, a vendégfogadót, a törvényszéket, a pénzügyigazgatóság székházát. Itt épült fel a város és megyeháza, a római és görög katolikus templom, e körből vezettek sugarasan az utcák a megye távolabbi helyiségeihez, az ország más vidékei felé.
A börtönépítés ügyéről első ízben 1871-ben a tavaszi országgyűlésen esik szó. Bár az ügy fő támogatója Fabinyi Teofil igazságügy miniszter később - az l877. évi képviselőválasztáson - éppen egy nyíregyházi, demokrata irányvonalat képviselő jelölttel szemben alulmarad, 1871-ben a központosított igazságügyi szolgálat megszervezésekor Nyíregyháza is törvényszéket kapott. A város a jelenlegi börtönépülettől kb. 500 méter távolságra lévő koronaházat (ma Korona Szálloda) ajánlotta fel börtön céljaira. A koronaház alagsorában kialakított cellákban húsz éven át őrizték a vizsgálati fogságban lévőket, előzetes letartóztatottakat.
Az 1878. évi V. törvénycikk (közismert nevén Csemegi Kódex) börtönépítést sürgető programja, valamint az újonnan megalakult megyeközpont városatyáinak előrelátó gondolkodása következtében 1889-ben a korábbi elképzelések valóra válhattak. A törvényszéki fogház felépítésére kiírt pályázatot a nyíregyházi Vojtovics-Barzó építési vállalkozó páros nyerte el. Az épület tervét Wagner Gyula igazságügy-minisztériumi építészmérnök késztette. 1889. szeptember 25-én tették le a börtön alapkövét. Az építkezés - mai szemmel nézve is - gyors ütemben haladt. 1891. februárjában költöztették be az első rabokat az újonnan épült Nyíregyházi Törvényszéki Fogházba.
A fogház az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alatt állt. A minisztérium a felügyeletet közvetett úton, a megyei főügyészségeken keresztül gyakorolta. Debrecen, Máramarossziget, Szatmárnémeti, Zilah és Nyíregyháza királyi törvényszéki fogházai a Debreceni Megyei Főügyészség hatáskörébe tartoztak. A kor igazságszolgáltatási, de még inkább törvénycentrikussági szellemének megfelelően a fogház élén a vezető ügyész állt, a törvényességi felügyeletet pedig a fogház állományába tartozó ügyészek testesítették meg.
Az 1878. évi V. törvénycikk alapján a Nyíregyházi Királyi Törvényszéki Fogház - az akkor legenyhébbnek számító - fogház fokozatú, 1 naptól maximum 5 évig terjedő szabadságvesztés büntetés letöltésére kijelölt helyként kezdte meg működését, azonban alapfunkciója mellett máig megőrizte az előzetes letartóztatással (korábban vizsgálati fogsággal) kapcsolatos feladatait. Az első átfogó Büntető Törvénykönyvből (Csemegi Kódex) eredően a foglyokat - a fogházra megállapított munkanemek közötti választási joggal - kötelezni lehetett a munkavégzésre. A törvény általában is nagy jelentőséget tulajdonított a szabadságvesztés büntetés alatti kötelező munkavégzésnek.
1890-ben a fogház építésének időszakában - egy igazságügy miniszteri rendelettel - az intézmény közelében, a mai Hunyadi utcán az intézettől kb. 300 méter távolságra, rabkertészet céljára két hold, majd 1893-ban újabb két hold föld került vásárlás útján a fogház birtokába. Az egykori rabkertészet helyén ma védetté nyilvánított kis erdő áll. Az iparosodás vontatott üteme és a mezőgazdaság akkori egyeduralma következtében a foglyok foglalkoztatásának egyik legfontosabb formája a kertészkedés volt. A Debreceni Királyi Főügyész által a Magyar Királyi Igazságügyi Minisztériumhoz 1914. február 13-án írott jelentés szerint Zilahon, Debrecenben és Nyíregyházán már akkor is rabkertészet prosperált.
A foglalkoztatott létszám alakulását az intézet mindenkori forgalma, valamint a külső foglalkoztatásra vonatkozó szigorú szabályok nagymértékben befolyásolták. Külső munkán csak azokat a foglyokat lehetett foglalkoztatni, akiket egy évnél nem hosszabb szabadságvesztésre ítéltek. Az évek multával rabkertészetből bérgazdasággá fejlesztett munkáltatási forma gyakran szükségessé tette, hogy a hiányzó rablétszámot a környező fogházakból, elsősorban a Debreceni Királyi Törvényszéki Fogházból pótolják.
Az intézmény fogház fokozatú un. „tiszta profilú” váltása 1939-től követhető nyomon, amikor is a mezőgazdasági munkára átszállítottak között - a fogház fokozatúak mellett - már börtön fokozatúak is érkeztek Nyíregyházára.
Az épület - eltekintve a Bujtos utca felőli, egykor kerítéssel védett kisudvar beépítésétől - máig őrzi eredeti arculatát, belső építészete pedig hűen tükrözi a századvég büntetési rendjét. A háromemeletes objektumban szintenként 4-4 foglalkoztató helyiséget és több egyszemélyes, un. kis zárkát alakítottak ki. Napjainkban a volt foglalkoztató helyiségek 8-10 fő, az egykor egyszemélyes zárkák pedig 3-4 fogvatartott elhelyezésére szolgálnak.
Az intézmény történetében - ismereteink szerint - nem voltak nagy események, (fogolylázadás, túszejtés) jó hírnevét mindössze az 1971-ben és 1988-ban bekövetkezett fogolyszökés csorbíthatja.
A fogház falai között alig fordultak meg híres emberek. 1950-ben rövid ideig e falak adtak átmeneti otthont a Tiszalöki Vizi erőmű építőinek, a munkaszolgálatosoknak, amíg felépültek a barakkok Tiszalökön. Itt végezték ki az 1956-os Forradalom két nyíregyházi mártírját, Szilágyi Lászlót és Tomasovszki Andrást.
A fogház személyzetének évtizedek alatt begyakorolt tevékenységében az 1928. évi X. törvénycikk hozott rövid ideig tartó változást, amikor is Nyíregyháza a fiatalkorú fiúk számára kijelölt letöltő helyként is működött. A kor szellemének és büntetőjogi előírásainak megfelelően az intézményben 1945-ig rabkolostor, egy ideig pedig férfi és női rabkórház terem funkcionált.
A két világháborút ismereteink szerint jelentősebb rongálódás, anyagi és személyi veszteség nélkül vészelte át az épület. Amíg ma az intézettől mindössze 800 - 1000 méternyi távolságra a Kossuth út 14. szám alatti építkezésnél II. világháborús fel nem robbant német bombát találtak, addig a Bujtos utcai fogházat valamennyi bombatámadás elkerülte. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a Debreceni Királyi Törvényszéki Fogházat 1944. június 2-án ért bombatámadás miatt 60 fő előzetes letartóztatottat, illetve vizsgálati fogságban lévő személyt szállítottak át Nyíregyházára. Korabeli dokumentumokból tudjuk, hogy a már akkor is szigorúan kötött személyzeti létszámgazdálkodás és a megnövekedett szolgálati feladatok veszélyeztették a személyzet és az intézmény biztonságát.
A második világháborút követően az intézet elnevezése - funkciójához igazodva - többször változott. Volt: Törvényszéki Fogház, Megyei Bírósági Börtön, Megyei Börtön, Szigorított Börtön és Büntetés-végrehajtási Intézet, 1979-től Nyíregyházi Büntetés-végrehajtási Intézet, 1995-től pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet.
Az épület első rekonstrukciós munkálataira vonatkozóan korabeli dokumentum jelenleg nem áll rendelkezésünkre. A régi őrök beszámolói alapján tudunk arról, hogy a petróleumlámpát az l930-as években váltotta fel az elektromos világítás, a széntüzelésű kályhák helyett pedig 1961-ben vezették be a széntüzelésű kazánnal üzemeltetett helyi központi fűtést. Az épület 73 kéménye ezáltal feleslegessé vált, azokat a tetőig folyamatosan visszabontották, a lebontott téglát a kéményekbe dobálták.
Egy nagyarányú belső felújítási program keretében 1960-tól l963-ig valamennyi zárkába bevezették a hideg vizet, mosdókat szereltek fel, s ezzel együtt végérvényesen megszüntették az un. „kübli” (ürcsöbör) rendszert. A zárkákba angol WC-t szereltek fel.
1984-85-ben az elavult széntüzelésű kazánnal üzemeltetett központi fűtést megszüntették, a fűtési rendszer korszerűsítésével bekapcsolódtunk a városi távhő szolgáltatásba. 1985. október 15-én üzemelték be azt a korszerű gáz kazánházat, amely a kiszolgáló, szociális létesítmények (rabkonyha, mosoda) melegvíz szolgáltatását biztosítja.
A Bujtos tó közelsége, valamint az a körülmény, hogy az intézet észak, észak kelet irányba lejtős területen helyezkedik el, szinte kezdettől fogva komoly gondokat okozott az épület állagának megóvása terén. A viszonylag magas talajvíz szint miatt hosszú időn keresztül folyamatosan üzemelő szivattyú biztosította a talajvíznek a városi csatornahálózatba történő átemelését az intézet mélyebben fekvő részeiből, a pincékből, kazánházakból.
1983-84-ben a " FALKIT " Víz szigetelő Kisszövetkezet különleges szigetelési eljárása következtében az intézmény szinte valamennyi helyiségében megszűnt a falak salétromosodása, a pincében pedig ahol egykor a kazánház működött napjainkban selejt raktár üzemel.
Az intézetben a jelentősebb átalakítási, felújítási munkálatok 1984-85-ben, Dr. Estók József intézetparancsnok irányításával kezdődtek meg.
Ebben az évben került sor egy új 500 fős kapacitású rabkonyha, valamint a mosoda kialakítására, amely szabad kapacitásának kihasználásával 1992- ben már jelentős összegű saját bevételt hozott az intézetnek. Ekkor épült az új fogdablokk, megkezdődtek a zárkák teljes felújításának munkálatai.
Új körletrészen vannak elhelyezve a fogvatartott nők, korszerűen felszerelt egészségügyi blokkban végzik a fogvatartottak egészségügyi alapellátását.
Az épület 1990-91-ben végrehajtott külső tatarozásával nem csupán monumentalitásával, hanem esztétikai megjelenésével is jól beilleszkedett a városképbe.Az intézet főbejárata előtt Pásztor András parancsnoksága idején új gyalogos járda és park készült, amely üdítő színfolt a Bujtos utca 3. és 7. szám alatti, igen siralmas állapotban lévő magánlakások állagához képest. A 102 éves, előttünk ismeretlen összetételű, vélhetően szurokkal kevert, ugyanakkor éghetetlen melegburkolat amelyekkel a zárkák padozatát és a függő folyosókat 1891-ben burkolták sem esztétikai, sem egészségügyi szempontból nem felel meg a kor követelményeinek.
Az intézet európai elvárásoknak megfelelő igényű befogadó képességének felmérésére 1992 ben került sor.Korunk európai elvárásainak a fogvatartottak elhelyezése szempontjából egyik lényege, hogy nagyobb mozgásteret és legalább éjszakára külön lakóhelyet biztosítsunk valamennyi fogvatartott számára. Anyagi nehézségek, valamint a fogvatartottak magas létszáma is szerepet játszik abban, hogy a felmérés adatai, illetőleg az ajánlott elhelyezési normák sokkal inkább jelenlegi körülményeinkhez, semmint az európai elvárásokhoz igazodnak.
2004. január 29-én a Megyei Közgyűlés, a több évtizedes eredményes bűnmegelőzési tevékenységéért, a közbiztonság fenntartásában végzett kiemelkedő helytállásáért, a társadalom perifériájára szorult emberek körében végzett oktató-nevelő munkájáért Megyezászlót adományozott az Intézet részére.
