„A fogvatartottak többszakaszos, társadalmi és munkaerő-piaci reintegrációja és az intenzív utógondozás modellje” elnevezésű TÁMOP-5.6.3-12/1-2012-0001 azonosító számú kiemelt projekt
A projekt célja az ország összes büntetés-végrehajtási intézetét érintően a jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetést töltő elítéltek, az előzetes letartóztatás alatt álló személyek, valamint a kényszergyógykezeltek társadalmi és munkaerő-piaci reintegrációjának elősegítése, és az elkövetők bűnismétlési kockázatának csökkentése érdekében komplex, egyénre szabott reintegrációs program megvalósítása, a visszafogadó környezet érzékenyítése.
2012. december 1-jétől országosan, azaz 29 büntetés-végrehajtási intézetben mintegy 115 fő helyi megvalósító kapcsolódott be a programba:
• 37 fő utógondozó koordinátor
• 39 fő bv. intézeti projektfelelős
• 39 fő reintegrációs tanácsadó
A projektben való részvétel minden ügyfél számára önkéntes, munkatársaink megfelelő tájékoztatást követően foglalkoznak az arra igényt tartó fogvatartottakkal és szabadultakkal.
A projekt egyrészt fókuszál a célcsoport fejlesztésére (személyiség- és kompetenciafejlesztő, valamint képzési és utógondozási programokon keresztül), másrészt a modell befogadására alkalmas környezet megteremtését, a célcsoporttal dolgozó szakemberek felkészítését célozza.
Célunk ezért olyan, több szervezet összehangolt együttműködésén alapuló reintegrációt segítő szolgáltatási rendszer kialakítása, amely országosan egységes, akár a teljes fogvatartotti populáció által igénybe vehető, egyénileg differenciált fejlesztésekre ad lehetőséget, hozzájárulva ezzel a bűnismétlés és a társadalmi kirekesztődés mértékének csökkentéséhez.
A kiemelt projekt célcsoportja:
- szabadságvesztés büntetésüket töltő és előzetes letartóztatás alatt álló fogvatartottak, kényszergyógykezeltek,
- reintegrációs tevékenységet megvalósító szakemberek, önkéntesek, sorstárssegítők
- a fogvatartottak és szabadultak családtagjai, illetve az adott helyi közösség.
A Belügyminisztérium, mint projektgazda és a projektben részt vevő szakmai partnerek, úgy mint a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BvOP) – Fogvatartási Ügyek Főosztálya, Központi Stáb és az Utógondozói Stáb – és a Nemzetgazdasági Minisztérium szoros együttműködésben irányítja a fogvatartottaknak biztosított szolgáltatások négy egymásra épülő szakaszát.
1. Fogvatartottak tájékoztatása, toborzása
Sor kerül a reintegrációs program általános bemutatására. Ezt követően felmérjük az igényeket a fogvatartotti szolgáltatások igénybevételére.
2. A fogvatartottak gyakorlati felkészítése
A projekt ezen szakaszában vesznek részt a készség- és képességfejlesztő tréningeken a fogvatartottak. A szakmai megvalósítók ezen felül egyéni és csoportos motivációs foglalkozások szervezését látják el, és megkezdődik az intenzív utógondozás egyéni és csoportos módszerekkel.
3. Szakmaképzés megvalósítása
A büntetés-végrehajtási intézetekben megvalósuló szakmaképzések egyrészt fókuszálnak a jelenlegi hiányszakmákra, illetve illeszkednek a bv. intézetek sajátosságaihoz.
4. Intenzív utógondozás, munkaerő-piaci tanácsadás
A negyedik szakasz két lépésből tevődik össze. Egyrészt egy kivezető, szabadulásra felkészítő fázisból, másrészt a szabadulást követő utógondozásból áll.
Itt már kifejezetten a szabadulás előtti felkészítést segítik és készítik elő a szakemberek, illetve fókuszálnak a szabadulást követő esetleges nehézségekre. A két fázis tevékenységei a következők:
a. Munkaerő-piaci és információs szolgáltatás, álláskeresési tanácsadás, álláskeresési technikák oktatása, szabadulásra való felkészítés, jóvátételi programok szervezése, a természetes támogató háló megerősítése, felkészítés a visszafogadásra.
b. Szabadulás utáni intenzív utógondozás, helyreállító technikák alkalmazása, családi kapcsolatok helyreállítása, illetve a bűncselekménnyel okozott sérelmek jóvátétele, a sértett és a megsértett közösség kiengesztelése érdekében. Kísérleti jelleggel pszichológusokat is bevonunk a projekt megvalósításba, akik a szabadulás utáni pszichés krízis kezelésében nyújtanak segítséget.
A szabadulók egy elég speciális pszichés állapotba kerülnek szabadulásuk után, aminek a létezéséről nem tudnak, és nincs is senki, aki erre felkészítené őket, vagy elmagyarázná nekik azt, hogy ez egy speciális élethelyzet, amiben jól körülírható krízissel kell szembenézniük. Ezért elengedhetetlenül fontos tudatosítani a szabadulttal a speciális élethelyzetével kapcsolatos krízishelyzetről, illetve segítséget kell adni számára a feldolgozásban.