2017. november 1-jén intézetünk lelkészének vezetésével fogvatartottak is megemlékeztek elhunyt szeretteikre: gyertyát gyújtottak, hasonlóan azon hozzátartozóikhoz, akik otthon, családi környezetben tehették ezt.
Egy büntetés-végrehajtási intézet biztonsági rendszere rengeteg veszélyt jelentő vagy okozó tényezőt kiszűr – a lélekben behozott, vagy a megengedett betűkön és szavakon keresztül beszivárgó érzelmeket azonban nem tudja kizárni. Már csak emiatt is fontos, hogy november elején, amikor nemcsak az idő hidegebbé válása nyomja rá bélyegét a kedélyekre, hanem az emlékezés hullámai is különösen magasra csapódnak a fájdított lélek falain, teret engedjünk és alakítsunk ki a veszélyessé válni képes érzelmek megélésének. A Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet fogvatartottjai ennek szellemében egy olyan istentiszteleten kaptak támpontokat emlékeik felelevenítéséhez és megéléséhez november 1-jén, ahol a gyertyagyújtás mellett helyet kapott a csend, a vers és a zene is.
Az igehirdetésben Jézus földi életének utolsó perceitől kezdve és kereszthalálán át rajzolódott ki a reménység útvonala a feltámadásig és erősítő megjelenéséig. Ez a „térkép” segítette az érzelmekhez és az elhunyt szeretettekhez való viszonyulás megtalálását.
Jó volt látni, hogy a fogvatartottak nemcsak saját érzéseiket veszik komolyan, hanem társaik lelki rezdüléseire is figyelemmel vannak, és nem akadályozzák azt, hogy – még a közelmúltban veszteségeket elszenvedők is – előrébb lépjenek a vigasztalódásban. Kizárni nem lehet az érzelmeket, a reménység útvonalán való tartásukban azonban segíthetünk. Ez egy szép és nemes feladat, ami egyben részesedés is Isten vigasztaló munkájából.
„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket” (2Kor 1,3-4).
Üdvözlettel és áldáskívánással:
Dr. Kaszó Gyula
Nyitókép forrása: Tolna Megyei Bv. Intézet