A Cella Hecc Társulat hatalmas energiákkal készül a hamarosan megrendezésre kerülő előadói estjére József Attila születésnapja és - 1964 óta - a Magyar Költészet Napja alkalmából, melyet minden évben április 11-én ünnepelnek.
„Ülök az irodámban és azt hallom valaki hangosan beszél, már-már olyan hangosan, hogy sérti a fülem, de mégis hallok benne valami rímet és alázatot. Kétkedve felállok, hogy rendre utasítsam a hangoskodót, de ahogy közelebb érek hallom, egy vers hangzik a vastag falak rabságában.”
18 hónappal ezelőtt közös gondolatok értek össze egy helyen, egy időben. Akkor azt gondoltuk, fontos a kultúra; fontosak a szavak, a rímek, a lírán át megérinteni az embert. Négy, irodalom és költészet iránt érdeklődő emberrel kezdte meg munkáját a csoport, mely így gondolta kinyilvánítani pozitív érzéseit. Az elmúlt két évben megtapasztaltak őrült nagy mélységet és csodálatos magasságokat is, mert az emberi élet ilyen - egyszer fenn, egyszer lenn. Mindig tudták, hogy a költészetben megtalálják azt, amit keresnek - vigaszt, bátorítást, érzelmeket, életet. Mára a csoport színjátszó körré, azaz „A” Cella Hecc Társulattá nőtte ki magát. Számtalan sikert tudhatnak a hátuk mögött és jelenleg több mint tíz fővel gőzerővel tesznek azért, hogy adjanak! Adjanak a nézők számára olyan élményeket - legyen az börtönön belül vagy kívül - amelyek fontos értékeket rejtenek magukba.
„Ülök egy asztalnál. Körülöttem emberek, hús vér emberek. Egymást figyelik, hogy artikulál, hangsúlyoz, milyen mimikával adja elő mondandóját a másik. Felnézek, és az emberek tyúkláb mintás ruhában vannak. Belegondolok, hogy azok az emberek, akik keménynek akarnak látszani, mások előtt érzelmet nem akarnak kimutatni, anyáról, testvérbátyról, reményről verselnek olyan átéléssel és érzelemmel, amit még maguk sem hisznek.”
A társulat tagjai a Magyar Költészet Napjának emlékére a kóter falain belül született költeményeket olvassák, tanulják azért, hogy 2016. április 15-én a kíváncsi érdeklődőknek átadják azt, amit egy szabad ember sosem érezhet.
„A próbának vége! A szemekben örömöt, reményt és hitet látok. Az alkotás örömét, a remény sugarát és a hit erejét!”
Mi így készülünk a Magyar Költészet Napjára, arra az ünnepre, ami a magyar nyelvet még csodálatosabbá teszi számunkra.