2015. augusztus 20-án több tucat fogvatartott jelenlétében, a börtönlelkész által vezetett csoportfoglalkozásokat rendszeresen látogatók aktív közreműködésével megünnepeltük az államalapítás és az újkenyér ünnepét.
Az alkalomra, amelynek keretében a jelenlevők a friss újkenyérből is részesülhettek, előzetesen a női fogvatartottak kézügyességét dicsérő plakátok hívták fel a figyelmet.
Az ünnepség középpontjában a kenyérszaporítás és a több ezer ember megvendégelésének csodája, illetve az arról szóló bibliai elbeszélés állt, amit költők és írók művei, valamint műrészletei kereteztek 14 fogvatartott előadásában. Az igehirdetés alapigéjét adó Márk írása szerinti evangélium 6. fejezete a jelenlévők elé tárta, hogy a tanítványokat is veszélyezteti a tehetetlenség-érzés és az eszköztelenség tudata – főként, ha nehézségekkel szembesülnek. Ezt kezeli Krisztus: „Jézus azonban megkérdezte a tanítványoktól: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Amikor megnézték, így szóltak: Öt kenyerünk van, meg két halunk.” (Márk 6,38). Az igehirdetés üzenete ez alapján a vers alapján az volt, hogy Jézus nem hagyja tehetetlenségben vergődni a magát eszköztelennek érző embert, hanem megszólítja és párbeszédbe hívja. Ezen túlmenően fordít egyet a pesszimista és hiányokon tájékozódó logikán, és leltározásra hívja az embert – arra, hogy megvizsgálja, mije van, ahelyett, hogy csak azt veszi észre, miben szenved hiányt. A tehetetlenség- és eszköztelenség-érzetében már-már elsüllyedő embernek végül értelmes tevékenységet kínál Krisztus, amiből áldás ered. Ahogyan Haluszka Margit „Szonett az öt kenyérről” című verse is kiemeli, a történet a mai – hisszük, a fogva tartott – ember felé is érvényes, és nem halványul:
„Arról a régi öt kenyérről zengek,
arról a most is fénylő öt kenyérről!
– nem halványul két ezredév ködétől –,
amelyet Ő megáldott s Ő szegett meg.
Csak öt kis kenyér – mily parányi kezdet;
de mikor átvették az Ő kezéből
és úgy szolgáltak ebből a kevésből –
elég lett sok-sok éhező ezernek!
Uram! Te tudod, nekem ennyi sincsen
talentumokban, szolgálatban, hitben,
mégis, tudom, ha irgalmad megáldja –
bármily kevés az, mit Tetőled vettem,
ha hit kezével osztogatni kezdem,
megújul az ötezrek csodája!”
Dr. Kaszó Gyula, lelkész
Nyitókép forrása: Tolna Megyei Bv. Intézet