2016. február 27-én egyedi módon egy témában két műsort tekintett meg a nagyközönség a Pinceszínházban. Pogány Judit művésznő Pedig én jó anya voltam című előadása került elsőként színre, majd a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete fogvatartottjai mutatták be a Süket halál, avagy matt az Életnek című színdarabot közel 150 fős civil nézőközönség előtt.
A két darab együttes bemutatása egyedülálló példája a színház és a büntetés-végrehajtás együttműködésének, de egyedülálló színháztörténeti szempontból is, mivel mindkét előadás ugyanannak a témának a feldolgozása különböző szemszögből. Míg Pogány Judit művésznő az anya szemszögéből vizsgálja halálraítélt fiával való kapcsolatát, addig a tököli darab az 1979-ben halálraítélt ember, Molnár Henrik László életének utolsó napjairól szól, a halálsoron eltöltött idejéről.
Civil színészi gárda, civil közönség előtt. Talán így lehetne megfogalmazni azt, amikor egy fogvatartottakból álló társulat nem a börtönfalakon belül adja elő színházi darabját rabtársai előtt, hanem a "kinti" világban mutatja meg önmagát. Az ő őrzésében részt vett fogvatartott szemtanú visszaemlékezései alapján Nagy Klára Katalin c. bv. százados írta meg a darab forgatókönyvét. Az, hogy egy reintegrációs tiszt neve jelenik meg szerzőként a Pinceszínház plakátján, különleges szakmai eredménynek számít. Csizmadia Csaba c. bv. sázados kollégájával egyetemben a legkisebb részletekre is kiterjedő finomításokkal, hosszú hónapok munkájával állították színpadra a darabot a munkában részt vevő fogvatartottak számára rendszeres foglalkozást biztosítva. A színházi bemutató különlegességét az adta, hogy ugyanaz a közel 150 fős nagyközönség tekintette meg mindkét darabot, ez alkalommal is vastapssal jutalmazva mind Pogány Judit művésznő előadását, mind pedig a fogvatartottak produkcióját a Színházak éjszakája programsorozat szeptember 19-ei tököli bemutatkozásához hasonlóan. A Pinceszínház a folytatástól sem zárkózik el, sőt úgy tudjuk, további tervei is vannak a börtönben született darabbal.
