1848 szegedi eseménye volt, mikor Kossuth Lajos október 4-én a Honvédelmi Bizottmány elnökeként katonákat toborzott a szabadságharchoz. Híres beszédének részlete is elhangzott a szegedi ünnepi megemlékezésen.
Szegednek népe nemzetem büszkesége, szegény elárúlt hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted.
Mikor Szegedhez közeledvén sajnálni kezdém, hogy mellemből kifogyott a hang; de midőn Szeged népét látom, úgy látom, hogy nincs mit sajnálnom, mert itt többre nincs szükség, mint, hogy a lelkesedés előtt mélyen meghajoljak.
Kossuth 1849. július 11-én jött másodszor Szegedre, amint megérkezett a városba, kék fáklyafényben beszédet mondott a népnek a Kárász-ház erkélyéről. A helyzet már reménytelen volt, de a szabadságharc vezére optimistán fogalmazott a hallgatóság előtt. Ebből a beszédből is híressé vált egy mondat, amely nem vált valóra.
„Szegedről fog Európának a szabadság kihirdettetni…”
Kossuth és Szeged kapcsolatát az emigráció évei alatt a levelek jelentették. Ezek egyikében így ír városunk népéről.
„… a magyar szabadságharc az első perctől… hazánk határain messze túl kiható, európai érdekű volt – hogy a mi harcunkban, miként én magam is mondám Szegeden – Európa szabadságának harca vívatott.”