A Pálhalma központtal működő büntetés-végrehajtási intézet története alig több mint hatvan évre nyúlik vissza, hiszen az 1949-ben megalakult Bernátkúti Állami Gazdaságban 1950 folyamán kezdték meg a rabmunkaerő alkalmazását - ám az igazi nagy beruházások, a munkásszállás jellegű börtönépületek felhúzása a hetvenes évekhez kötődnek. A hajdani állami gazdaság rabmunkaerővel való feltöltése és Sztálinváros építésének megkezdése között - bár időben egybeestek - nincs összefüggés. A rabgazdaság egészen a hatvanas évek közepéig mezőgazdasággal foglalkozott, s csak az 1966-os esztendővel lépett be az iparba, amikor a Dunai Vasművel közösen lemezfeldolgozó üzemet létesített.
A munkáltatás kezdetben kézi munkaerőre épült, a pálhalmi elítéltek napi 12-15 órát is robotoltak. Az állattartásra is a hagyományos külterjesség volt a jellemző. Az utak rosszak voltak, az első időkben a fogatos és a gépi munkát bérben végeztették, hiányzott a távbeszélő hálózat és a kiépített villanyhálózat is.
A változáshoz beruházások szükségeltettek. 1956-ig megépült 119 szolgálati lakás, Pálhalmán a parancsnoki épület - a Rosti féle kastély erre nem volt alkalmas -, a rabkörletek 2000 elítélt befogadására és a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges építmények. Víztornyok emelkedtek, istállók, magtárak épültek, Sándorházán javító- és szerelőműhely létesült, bevezették a villanyt, víz- és csatornahálózatot alakítottak ki valamint távbeszélő vonalat kötöttek be.
Az ide csatolt uradalmak - így a zirci apátságénak - tanyáit korszerűsítették. Az elítéltek táborainak (körleteinek) befogadó képessége Bernátkúton 375 és 580, Mélykúton 207 és 350, Hangoson 273 és 400, Dobokán 133 és 230, Pálhalmán 200 és 280, Sándorházán - amelynek kastélyában őrszállás létesült - 84 és 140, Újgalamboson 94 és 140, Nagyvenyimben 50 és 100, Szedresen 154 és 250 fő között mozgott. Összesítve a börtönkomplexum normál befogadóképessége 1570, a feszített 2088, a maximális pedig 2470 főre rúgott. A büntetésvégrehajtási nyilvántartás adatai szerint a létszám megközelítette a maximális befogadó képességet: 1955. október 1-jén például 2469 rabot regisztráltak. Az állattenyésztés az uradalmaktól örökölt istállókban indult meg, de szinte minden tanyán ill. üzemegységben építettek istállót. A gazdálkodás azonban sokáig veszteséges maradt: 1955-ben a veszteség hatmillió-nyolcszázötezer forintot tett ki.
1958-ban a még mindig "kínzó" létszámhiány miatt egy századnyi kiskatonát vezényeltek az őrséghez, de beszélő levezetésére nem oszthatták be őket. Az őri alapfizetéseket 1300 illetve 1400 forintra emelték fel az 1956-os 850 és 940 forintról. A bv.-nél akkoriban nem volt főiskolai vagy egyetemi végzettségű testületi tag, de még a középiskolát is csak ebben az időben kezdték el sokan. Az őri állományban ritka volt a 8 általánost végzett, a zöme 4 elemivel rendelkezett.
Egyszóval, őrt s rabot egyaránt okítani kellett. Az első általános iskolát a pálhalmi kastélyban (Dóra kastély) rendezték be, ahol az őrök és az elítéltek váltogatták egymást az iskolapadokban: a tanárokat az óvárosi Szórád Márton általános iskolából verbuválták. (A kastély később a gazdaság központi irodája lett, ma üresen áll.)
A nevelési szolgálatban egyedül a vezetőnek, Ambrus Györgynek volt pedagógusi oklevele, a többiek fokozatosan végezték el a középiskolát. Mivel minden levelet el kellett olvasni - s ezért csak 32 sort volt szabad írni -, sokat bíbelődtek ezzel, viszont a mainál jóval kisebb volt az adminisztráció. A nevelők feladatának számított kezdettől fogva a beszélők előkészítése és levezetése s természetesen a politikai tudat formálása.
A hatvanas években megélénkültek a beruházások: Bernátkúton sertésfiaztató, Újgalamboson sertéshizlalda és takarmánykeverő, Hangoson tehénistálló létesült, gépszínt és javítóműhelyt rendeztek be Sándorházán. Bernátkúton és Hangoson gépudvart alakítottak ki valamint a női börtönben, Mélykúton 1966-ban varrodát indítottak be. A 180 fős női táborban új rabkörletet adtak át, ami az addigi rideg körülményeken sokat enyhített; az átadást követően csökkent a fegyelmi büntetések száma. 1963-tól az intézet neve Pálhalmai Büntetésvégrehajtási Intézet lett.
A börtönmunka egyre inkább ipari jelleget öltött, elsősorban Sándorházán, ahol a Bv. a Dunai Vasművel közösen hozta létre a lemezfeldolgozó üzemet (1966).
A korszerű körletkialakítás az 1972-ben Sándorházán átadott, Dunai Vasmű támogatásával épített szálláskörlettel kezdődött, melyet Bernátkúton, Mélykúton és Sándorházán további négy épület átadása követett. Ezekkel párhuzamosan számolták fel az utolsó oroszos csurmákat (földszintes tömegszállásokat). 1972-ben épült fel hatszáz férőhellyel az új sándorházai börtönépület, majd 1975 és 1980 között befejezték Bernátkút teljes rekonstrukcióját. Minderre égető szükség volt, hiszen növekedett a garázda, erőszakos, visszaeső fiatal bűnelkövetők száma, akiknek egy időre a végállomást főképp Sándorháza jelentette.
Az elítéltek iskoláztatása: mivel a nyolcvanas években már komoly műveltségi színvonalesés jelentkezett, és egyre több volt a funkcionális analfabéta, ami a nevelők számára komoly kihívást jelentett. Egyre több volt a rövid idős elítélt: 1983-ban még két évet sem tett ki az átlag.
Az intézet mindhárom alegységében működik általános iskolai oktatás, illetve esti képzésben lehetőség van gimnáziumi oktatásban is részt venni. Az intézet illetve a Kft. minden évben több olyan tanfolyamot szervez, mely megfelel az OKJ-ben szereplő feltételeknek és segíti a fogvatartottak beilleszkedését a társadalomba. (Alapfokú számítógépkezelői, a gyorsétkeztetési eladói, valamint az épületkarbantartói tanfolyamok zajlottak intézetünkben, nemrégiben pedig a parkgondozói tanfolyam zárult le.)
Mindhárom alegységben aktív szakköri tevékenység működik széles és színes a választék a kertészeti szakkörtől kezdve a színjátszó szakkörig bezárva. A művelődési lehetőségek között kell megemlíteni az intézet 25.000 kötetes könyvtárát is, mely a három alegység között került elosztásra. A sportolási lehetőség szintén mindhárom alegységben megfelelő akár szabadtéri, akár zárttéri lehetőségeket figyelembe véve.
Az intézetben rendszeres lehetőség van a fogvatartottak részére a vallásgyakorlásnak, melyet részletesen a Házirend szabályoz. Az intézet református börtönlelkészén kívül eseti jelleggel más, egyházak és felekezetek is tartanak egyházi szertartásokat, gyűléseket, oktatásokat illetve személyes lelki gondozást. Amennyiben a fogvatartotti állomány körében igény mutatkozik rá, akkor látogatások alkalmával családi lelki gondozásra is lehetőség nyílik a börtön lelkésze által.