A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács pályázati támogatásából színjátszó kör alakult a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. A társulat már a nagyközönség előtt is remekelt.
A Belügyminisztérium Bűnmegelőzési Tanácsának Titkársága által 2014 decemberében meghirdetett kulturális pályázata a fogvatartottak reintegrációját hivatott támogatni. A pályázatban történő részvételünket már a tavalyi évben megalapoztuk, azzal hogy sikeres fogvatartotti jótékonysági programsorozatot vittünk véghez. Miután pályázatunk elkészült és beadásra került 2015.01.10-én, nagy izgalommal vártuk az eredményt. Sok előzetes szervezést, háttérmunkát követően március idusán megszületett a döntés, miszerint nyertes pályázatot tudhatunk magunkénak. Olyannyira, hogy országosan 24 beadott dokumentációból kilencet fogadtak el, öt országos és négy megyei intézet pályázatát. Ezek közül a gyulai börtön kapta a legtöbbet, közel 1.8 millió forintot. Amíg az eredményre vártunk, addig a színjátszó kör megkezdte a munkát a Békéscsabai Jókai Színház egyik szakavatott művészével, Pocsaji Ildikóval. A próbákat egy szereplőválogatás előzte meg, szem előtt tartva a biztonsági szabályokat, mivel a tervünk az volt, hogy a betanult színdarabot Baranyi Ferenc: A lónak vélt menyasszony című vásári komédiát az intézet falain kívüli is előadják. A színjátszó kör működésével párhuzamosan a pályázati bírálat után a partnerekkel történő egyeztetések, helyszínek kiválasztása, promóciók szerkesztése, médiák megkeresése folyt gőzerővel.
Mivel az intézetünk fontosnak tartja a fogvatartottak visszailleszkedésének támogatását a társadalomba a pályázat keretein belül sorstárs segítő előadást is megszerveztünk az intézet lakói számára. Ezen előadásban egy volt fogvatartott börtönnapló formájában mesélt a rácsok mögött töltött idő mélységeiről és magasságairól.
Ezt követően, hogy a színjátszó kör tagjai megtapasztalják a közönség előtti szereplést, valamint a többi fogvatartott is közelebb kerüljön a kultúra ezen szegmenséhez, főpróbát tartottunk a börtönben. Az előadás osztatlan sikert aratott a nézők között és az arcokat látva talán a részvevők elgondolkodtak azon, hogy ha akarják, ily módon hasznosan is el tudják tölteni a benti időt.
Végül eljött az idő, amikor a társulat kiteljesíthette önmagát. 2015. április 24-én a gyulai Vigadó adott teret a darabjuk előadásának. Az egész estét betöltő programban több megközelítésből is elhangzottak gondolatok a fogvatartottak hitéletéről, sorstárssegítésről. A társulat előadása minden várakozást felülmúló sikert aratott. A nézők frenetikus tapsviharral köszönték meg – az egyik közösségi portálon az előadás után megnyilvánuló elismert művész szavait idézve - „fővárosi színházba illő produkció”-t. Volt szerencsénk látni a közönség és a szereplők arcát is, ami a közönség részéről kétkedő az előadók részéről pozitív reakciókat váltott ki. Hogy a közönség részéről miért volt kétkedő? itt mindenki arra gondol, hogy a nagyérdemű elgondolkodott azon, mit is keresnek a „rabok” a börtönön kívül. Nos, nem ezt testesítette meg a kétkedés, hanem azt, hogy a fogvatartotti előadásban szereplő emberek valóban fogvatartottak-e vagy szerződtetett színészek. Több nézőtől hallottam-e szavakat. Az est folytatásaként a Békéscsabai Jókai Színház két művésze szórakoztatta a közönséget, végezetül a Harruckern Táncegyüttes zárta a színvonalas estet.
A projekt szervezőinek, rendezőinek és a szereplőknek sok ideje nem volt a pihenésre és még a gyulai előadás hatása alatt voltunk, mikor a Békéscsabai Jókai Színházba találtuk magunkat 2015. április 27-én a következő előadáson. A teátrum csodálatos helyszínt adott a záró fellépésnek. A nézőtér ismét képzeletünket felülmúlóan megtelt és köszönthettünk köztük több prominens személyt is akik megtiszteltek bennünket a megjelenésükkel. Az estet intézetünk parancsnoka nyitotta meg idevágó gondolataival, majd a folytatásban újra a hit és a sorstárs segítő gondolatok kerültek előtérbe.
A műsor fénypontja ismét a fogvatartottak előadása volt, ami a gyulai produkciót is felülmúló vastaps díjazta. A nézők még a tenyerüket dörzsölték a taps okozta bizsergéstől, amikor egy meglepő, katartikus élményt sejtető színpadi látvány kezdett kiteljesedni. Az első előadást követően „felröppent” megnyilvánulásokat feledésbe merítve hivatott monológ megdöbbenést, kíváncsiságot tükrözött a vendégek szemében. Ugyanis a darab egyik szereplője a taps alatt jelmezétől megszabadulva az ő mindennapi ruházata tűnt fel, azaz a fogvatartotti ruházata a jelenlévők nem kis ámulatára. Majd elmondta mindazt amire rajtunk kívül senki sem számított. Azt, hogy milyen út vezetett a színpadi deszkákig, mit adott neki az a lehetőség, hogy a színjátszó körbe részt vehet és milyen célokat tűzött ki ezután maga elé. Utolsó szavaiban elmondta, hogy nem titkolt célja segíteni azokat a társait szabadulása után akik igenis hasznos tagjai szeretnének lenni a társadalomnak, és úgy visszailleszkedni, hogy az példaértékű és elfogadható legyen. A meghökkentő gondolatok közben sok szem nem marad szárazon, ami a társadalom jelenlévő tagjaiban talán felveti azt a gondolatot, hogy igenis esélyt kell adni ezeknek az embereknek a visszailleszkedésre. Itt elmondható az is ami eddig kérdéses volt, hogy a darabban tényleg fogvatartottak szerepeltek és nem színészek.
Tanúságot levonva az elmúlt négy hónap történéseiről, mindenképpen azt kell szem előtt tartanunk, hogy érdemes és szükséges az ilyen irányú kezdeményezés. A résztvevő fogvatartottak olyan pozitív átalakuláson mentek keresztül, ami biztosítja a társadalomba történő visszailleszkedést és a civil élet normáinak követését.