Passiójáték gazdagította a nagypénteki istentiszteletet a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben
Különleges alkalom az, amikor a sorsával, érzelmeivel, ennél fogva pedig szenvedésével is összezárt fogvatartottnak lehetősége nyílik arra, hogy egy lelki hozadékkal bíró szenvedéstörténet, Krisztus passiójának szemlélő, vagy akár átélő tanúja legyen, s így túllásson önmagán és önsajnálatán. A Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben Nagypénteken 11 fogvatartott adott elő passiójátékot, ami a rácsok mögött ünnepelt istentisztelet résztvevőit végigvezette az utolsó vacsorától és Júdás árulásától egészen Jézus keresztfájáig.
Az ehhez kapcsolódó lelkipásztori tanításban a krisztusi szenvedés és kereszthalál értelme, és előre mutató hozadéka lett kiemelve. Az ünnepi igehirdetés a Máté írása szerinti evangélium 27. fejezetének néhány versét (51-52) vette alapul: „És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.” A Szentírásból vett rész nyomán az a vigasztaló üzenet bontakozott ki, hogy az Úr feltámadása nyomán nincs már olyan eltakart terület, ami az egykori templom kárpitjához hasonlóan gátat szabhatna az Istennel való kapcsolattartásban, nincs olyan kemény, olyan mély, olyan reménytelen terület, amit ne járt és hatott volna át az Isten kegyelme. Jézus reménységet vitt a reménytelenségbe, lehetőséget a lehetetlenségbe, nyitást az elzártságba, szentséget a tisztátalanságba, nyílást a keménységbe. Ez örömhír a bezártságban is.
Érzelmileg és hitben is építő lehetőség volt az ünnepség nemcsak a szereplők számára, hanem a nézőnek jelentkező, és az istentiszteleten közösségként részt vevő több tucatnyi fogvatartott számára is. Az üdvös irányba történő gondolkodás-elmozdulást volt hivatott erősíteni az a szeretetvendégség is, ami a Szent Erzsébet Caritas Alapítvány jóvoltából gazdagította az alkalmat.
Bízunk abban, hogy Isten igéjének tanulmányozása és az Úr tetteire való figyelés nemcsak a szabadságvesztés-büntetésben töltött időt teszi tartalmassá, hanem a lelki fejlődést is elősegíti – el egészen a krisztusi szellemiséghez méltó, felelős szabad életig.
Dr. Kaszó Gyula, lelkész
Nyitókép forrása: Tolna Megyei Bv. Intézet