Roma holokauszt, avagy egy kiállítás képei

Publikálva: 2016. december 6.

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület felkérésére a Metro Art Galéria a roma holokausztról kiállítási anyagot készített, amit néhány hétre a büntetés-végrehajtási szervezet rendelkezésére bocsátott.

Kecskeméten volt látható néhány napig a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület kiállítása a roma holokausztról. A tematikus anyagot elsősorban fiatalkorú fogvatartottakat fogva tartó intézetekben mutattuk be. Az országjáró körút harmadik állomása Kecskemét volt, ahol a fiatalkorú fogvatartottakon kívül a Wéber Ede utcai egységünk elítéltjei is láttak. Mindezek mellett a Magyar Börtönügyi Társaság Humán Szekciójának kecskeméti tanácskozása alkalmával is látható volt a kiállítás.

A fiatalkorú fogvatartottak a nem mindennapi tárlat alatt szembesültek a II. világháborús náci koncentrációs táborok borzalmaival. Megnyilvánulásaikból azt tűnt ki nem is gondolták, hogy a zsidó emberek mellett ilyen sok roma áldozata is volt a holokausztnak.

Fotó: Bkkm. Bv. Intézet

Roma holokauszt Magyarországon

Az európai romák sorsát jelentősen befolyásolta a náci „fajtudomány”. Egyesek „idegenvérű ázsiaiként”, mások indiai eredetű, igazi árjaként azonosították őket.  19 ezer romát vizsgáltak meg „tudományosan”. A faji tisztaság szempontjából öt csoportba sorolták, a 80-90 százalékuk a fajilag értéktelen „keverék” kategóriákba került.

Magyarországon a romakérdés korántsem volt olyan horderejű tényezője a közbeszédnek, mint a zsidókérdés. Bár idénymunkásként, vándoriparosként, kereskedőként vagy éppen muzsikusként sok tízezer roma kapott fontos szerepet a helyi közösségek életében, a többségi társadalom egy része rasszista előítéletekkel viseltetett a romákkal szemben. A Horthy-korszak romapolitikája sokban hasonlított a német helyzetre, vagyis közbiztonsági kérdésnek számított.

Fotó: Bkkm. Bv. IntézetA létező hasonlóságok mellett a magyar zsidók és romák sorsa jelentős mértékben eltért egymástól. A zsidókkal ellentétben a romákat a háború alatt éppúgy besorozták katonának, mint a többi magyar állampolgárt. Míg Hitlerék többször követelték a magyar kormánytól a zsidók deportálását, addig a romakérdés napirendre sem került. Ezt jól jellemzi, hogy az 1944-ben a „végső megoldást” Magyarországon levezénylő Eichmann egyáltalán nem foglalkozott a körülbelül 200 ezer fős magyar cigánysággal.

1944 nyarán néhány településen a magyar hatóságok a zsidók deportálása után a romákat is gettókba gyűjtötték. A nyilas hatalomátvétel  után megkezdődött a cigányság szervezett összegyűjtése. Az orosz előrenyomulás miatt ez főleg a nyugat-dunántúli megyékre korlátozódott. A legnagyobb gyűjtőközpont a komáromi ún. „Csillagerőd” volt, ahová több ezer romát hurcoltak. Az itt fogva tartott nők, férfiak és gyerekek a nyári zsidó gettók borzalmait idéző körülmények között sínylődtek.

A szakértők körében máig nincs egyetértés abban, hogy hány áldozatot követelt Magyarországon a cigány holokauszt. A Roma Sajtóközpont könyve szerint az ötvenes években Erdős Kamill kutató ötvenezerre becsülte a cigány áldozatok számát, a hetvenes években a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága 28 ezer fős adatot szolgáltatott. Karsai László történész 1992-ben jelentette meg a témával foglalkozó könyvét: széles körű kutatások után arra a következtetésre jutott, hogy ötezerre tehető azon cigány honfitársaink száma, akiket 1944-45-ben etnikai hovatartozásuk miatt elpusztítottak, álorvosi kísérletekkel megkínoztak és megnyomorítottak, haláltáborokba deportáltak vagy munkaszolgálatra hurcoltak.  

Cigánytábor Auschwitz-Birkenauban

Himmler 1942 decemberében elrendelte, hogy a cigányokat deportálják Auschwitz-Birkenauba. Az első roma csoport 1943. február végén érkezett meg. A következő másfél évben 15 országból összesen 23 ezer európai cigányt hurcoltak ide, közülük legfeljebb négyezren távoztak élve.
A nácik kétségkívül alacsonyabb rendű fajnak tartották a cigányságot és meg akarták tőlük tisztítani Németországot, de annyira nem találták őket veszélyesnek, hogy a – zsidók mintájára – minden megszállt területről megpróbálják deportálni a romákat. A magyar kollaboránsok és nácik szintén elsősorban a zsidókra összpontosítottak.

A roma és a zsidó holokausztot többek között a gyilkos szándék és gyakorlat jellege különbözteti meg: a zsidók elpusztításánál ez totális, míg a roma tragédia esetében nem. A népirtó törekvések természetesen mindkét esetben egyértelműek. Az európai cigányság tizedének-harmadának kiirtása ezért népirtásként  kategorizálható.  A holokauszt során a különböző becslések szerint a kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát irtották ki.

(A történeti áttekintés   http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/ internetes oldal alapján készült.)

Fotó: Bkkm. Bv. Intézet

Menü

Büntetés-végrehajtási Szervezet

Toborzás

Állampusztai Országos Bv. Intézet

Bács-Kiskun Megyei Bv. Intézet

Balassagyarmati Fegyház és Börtön

Baranya Megyei Bv. Intézet

Békés Megyei Bv. Intézet

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bv. Intézet

Budapesti Fegyház és Börtön

Fiatalkorúak Bv. Intézete

Fővárosi Bv. Intézet

Győr-Moson-Sopron Megyei Bv. Intézet

Hajdú-Bihar Megyei Bv. Intézet

Heves Megyei Bv. Intézet

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bv. Intézet

Kalocsai Fegyház és Börtön

Közép-dunántúli Országos Bv. Intézet

Márianosztrai Fegyház és Börtön

Pálhalmai Országos Bv. Intézet

Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön

Somogy Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet

Sopronkőhidai Fegyház és Börtön

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bv. Intézet

Szegedi Fegyház és Börtön

Szombathelyi Országos Bv. Intézet

Tiszalöki Országos Bv. Intézet

Tolna Megyei Bv. Intézet

Tököli Országos Bv. Intézet

Váci Fegyház és Börtön

Veszprém Megyei Bv. Intézet

Zala Megyei Bv. Intézet

Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási, Továbbképzési és Rehabilitációs Központja

Büntetés-végrehajtás Központi Kórház

Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet

NKE Rendészettudományi Kar Büntetés-végrehajtási Tanszék

Börtönmúzeum

TÁMOP 5.6.3 kiemelt projekt

EFOP 1.3.3. kiemelt projekt

Navigáció