Augusztus 20. az államalapítás, illetve az új kenyér ünnepe. A nyíregyházi börtön lelkésze ezen alkalomból ünnepi műsort szervezett a fogvatartottakkal, akik a rendezvény végén a megszentelt kenyeret is megkóstolhatták.
Az ünnepi programsorozat 2015. augusztus 20-án kezdődött a nyíregyházi börtönben. Az ünnepi misét az intézet lelkésze, Lippai Csaba celebrálta, melyet a kenyérszentelés követett. A jeles nap alkalmából a fogvatartottak zenés műsorral készültek társaiknak.
Az ünnep jelentőségét Lippai atya az alábbiakban foglalta össze: „Egy Amerikai Egyesült Államokban élő magyar származású gyereknek mesélték szülei, hogy a magyaroknak olyan nagy ünnepe augusztus 20-a, mint az amerikaiaknak a Függetlenség Napja. Mi magyarok augusztus 20-át több mint kilencszáz éve ünnepeljük. Az ünnep tartalma hol bővebb - hol szűkebb volt. Ünnepeltük István király halálát, ez a katolikus egyházban a mennyei születésnap, ami egyébként augusztus 15-én történt. Augusztus 20-án István király szentté avatása történt 1083-ban Fehérvárott, VII. Gergely pápa hozzájárulásával. Az ünnep szellemisége hordozta, hogy István halála előtt felajánlotta birodalmát a Szűzanyának, így lett Magyarország Mária országa. Ezt a múltat becsüli meg az augusztus 20-át megünneplő. Babits Mihály így fogalmaz: ”Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” A történelem viharai szétszakították a hajdani birodalmat, kicsiny országgá lettünk. Magyarok milliói idegen országok állampolgárai lettek, de ez az ünnep egy fonál, mely újra egyesít bennünket. Lehet mondani, hogy ez az ünnep az összetartozás ünnepe. A fogvatartott is úgy érzi összetartozik ezen a napon a társadalommal, a családdal, hiszen bekapcsolódik a közös ünneplésbe. Együtt nézzük az ünnepi műsorokat a televízióban, új – áldott kenyeret eszünk, s várjuk a jövőt, hogy hozzátartozóinkkal majd együtt nézhessük a tűzijátékot szabadon. Az ünnepségünk hangulata 45 fő számára meghitté tette az Ünnepet. Köszönet illeti a lelkes szereplőket, akik tehetségüket a közösség szolgálatába ajánlották…”