A Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben jogerős büntetését töltő 6 fogvatartott resztoratív munkavégzés keretében részt vállalt 2014. május 16-án a „Szeretet-híd” akcióban.
Vannak ilyen emberek
„Az elgondolás nem segít, csak a tett!"
(Agatha Christie)
A Magyar Református Szeretetszolgálat 2009-ben indította útjára a református önkéntes napot „Szeretethíd” néven. A szeretet-híd egy olyan segítségnyújtó akció, melynek célja, hogy a közösség megtartó és építő ereje által, összefogva a helyi és gyülekezeti szinten tegyenek mind az emberi közösségért és a teremtett világért. Az önkéntes munka révén nemcsak az emberi kapcsolatok, de a környezet, a közösségi színterek is megszépülnek. A programban résztvevők munkájukon keresztül tesznek bizonyságot a külvilág felé, hogy az egyház nemcsak önmagával törődik, hanem másokkal is. A Szeretethíd honlapján olvasható a fohász: „Isten segítségét kérjük ahhoz, hogy hidat tudjunk építeni a generációk között, a segítségnyújtók és rászorulók, világ és társadalom, Isten és ember között.”
A program fővédnöke Prof. Dr. Bagdy Emőke, aki hangsúlyozta, hogy a másokon való segítés, a tevékeny szeretet önmagában is örömforrás, s ha mindezt hittel tesszük, akkor az mind az adó, mint a segítséget kapó fél számára lelki többletet jelent. A szakember feltette a kérdést, hogy „Mit jelent a cselekvő hit?” A kérdés azonban nem marad megválaszolatlanul a professzor részéről: „Tenni, amire lelkiismeretünk sarkall, amire a Biblia tanít, ami hitelesíti keresztény mivoltunkat, a hitéletet a bizonyító megvalósulással teszi teljessé.”
Ehhez a kezdeményezéshez való csatlakozást kérte Veres János református lelkipásztor a Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Parancsnokától, melynek keretében a bv. intézet 2014.05.16-án 6 fő fogvatartottal vett részt a debreceni Árpád téri református templom belső terének és lépcsőházának felújításában. A résztvevők így nemcsak gyakorolhatták, hanem tettekben is bizonyíthatták a Bagdy Emőke által említett cselekvő hitet, bizonyságot téve a közösség és Isten felé. Mindezt csak igaz hittel, nyitott szívvel és tenni akarással lehet.
Végezetül ismét a cikk elején már idézett írónő gondolataihoz kanyarodnék vissza cikkem zárásaként:
„Sohasem felejteni... várni... terveket szőni... remélni... szívvel-lélekkel, minden erejével eltökélni, hogy amit akar, elérje a végén. Vannak ilyen férfiak.”
… Talán mondhatjuk, hogy még nem halt ki az önzetlen segítségnyújtás és az egymás, illetve a környezetünk iránti tisztelet és szeretet. …mert vannak ilyen emberek.