Az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére idén elkészített ünnepi kiállítás egyik országos példaképének a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön lelkészét, Hajdú Miklóst választották, aki egyéb feladatain kívül már 15 éve segíti a fogvatartottak mindennapjait, egyengeti hitéletét.
Több mint huszonöt éve foglalkozik elítéltekkel, tizenöt éve ez a „főállása.” Szent Ágostoni szavakkal vallja, hogy „A bűnt utáld, a bűnöst szeresd”. Mindig ehhez tartja magát, közben ápolja a fogvatartottak lelkét korra, felekezetre való tekintet nélkül. Kiemelt érdeme, hogy tavaly hazánkban és Közép-európában elsőként, egyedülálló módon megszervezte az első börtön-cursillot, ami a kereszténység lényegi elemeiről szóló lelkigyakorlat volt, rabok számára.
A Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön vezetésével még 1989 nyarán, egy ünnepi összejövetelen ismerkedett meg, ezt követően kérték fel, hogy tartson lelki, vallási foglalkozásokat elítéltek számára. Miklós atya akkoriban egy bodrogközi falu plébánosa volt, és számos elfoglaltsága mellett csak heti egy-két alkalommal tudta vállalni a fogvatartottakkal való törődést. 1997-ben egy Eger környéki plébániára került, így a távolság miatt nem tudta folytatni a sátoraljaújhelyi tevékenységeit, de a büntetés-végrehajtással ekkor sem szakadt meg a kapcsolata: heti gyakorisággal járt be a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe.
Tizenöt éve „hivatásos”
Magyarországon 2000. augusztus 1-jén indult újra a Börtönlelkészi Szolgálat. „Akkori sátoraljaújhelyi parancsnokom megszerezte egyházi elöljáróim engedélyét, így főállású börtönlelkészi státuszt kapva tértem vissza az intézetbe. Feladataim közé tartozik a fogvatartottakkal való egyházi, vallási foglalkozások, hitoktatások, egyházi szertartások végzése. Természetesen szolgálatára állok az intézeti dolgozóknak is, illetve a többi fegyveres, rendvédelmi szervnek. A munkaköri leírásom szerint hozzám tartozik még a különféle egyházakkal, börtönmissziókkal, karitatív szervezetekkel való kapcsolatok kialakítása, illetve a már meglévők fenntartása. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából 2006 végétől, a büntető-végrehajtásban dolgozó katolikus lelkészek koordinátori feladatait is ellátom."
Keresni a kihívásokat
Miklós atya úgy gondolja, hogy a börtönlelkészi feladat speciális egyházi szolgálat. Nem annyira bátorság kérdése, inkább a kihívások vállalása, amelyet papként szívesen keres. „Előző év novemberének végén a intézetünkben rendeztük meg az első börtön-cursillot, mely nem csak hazánkban, hanem Európában is egyedülálló esemény.”
A cursillo spanyol eredetű szó, magyarul nagyjából azt jelenti, hogy a kereszténységről szóló rövid tanfolyam. Segítségével a vallásosak, de a hittől, egyháztól távol lévők, azonban a maguk módján hívők is mérlegelhetik, meggondolhatják és átélhetik a keresztény megközelítést és választ, a ma kérdéseire. A lazább hitéleti forma eddig hiányzott a börtönökből, így ezt a hiányt igyekezett bepótolni a börtön-cursillo. A magas falakon belül három és fél nap alatt, rövid, intenzív élményt kaptak a rabok, mely közös programokkból, előadásokból, lelkigyakorlatokból állt. „A napi kihívásokhoz tartoznak a fogvatartottak kérései, problémái, melyek általában nagyon vegyes összetételűek, lévén, hogy a sátoraljaújhelyi börtön országos büntetés-letöltő intézet.
És a töltekezés? "A mindennapi imádság és a Szentírás rendszeres olvasása rendkívül sok erőt ad nekem." A Bátorság? "Szent Pál apostol nyomdokait próbálom követni. Ő sem adta fel egykönnyen."
Új misés jelmondatát is tőle választotta. „Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.” (1Kor. 9,22)
