Újabb író-olvasó találkozóra került sor a Budapesti Fegyház és Börtön kábítószer-prevenciós részlegén október hetedikén. A vendégek Likó Marcell, a Vad Fruttik zenekar énekese és Géczi János József Attila-díjas író voltak. Utóbbi Bunkerrajzoló címmel életrajzi könyvet írt a zenész történetei alapján.
A egyik résztvevő, R. J. elítélt így számolt be a programról:
Némi megszeppenés érződött a társaságon, amikor felkonferálták a két vendéget, különösen az író személyével kapcsolatban, ugyanis Géczi János egy jól szituált, komoly presztízzsel és írói múlttal rendelkező egyetemi tanár. Kissé döcögősen indult a beszélgetés: a Vad Fruttikat kevesen ismerték, érezhető volt a vendégekkel szembeni szorongás is, de ez csak addig tartott, amíg Marcell le nem játszotta gitáron az első számát. Mindenkinek kellemes meglepetést okozott, nemcsak a zenei és előadói tehetségével hanem közvetlen stílusával is. Rengeteget nevettünk vicces és jól irányzott poénjain.
Ami a drogprevenciós részlegen leginkább aktuális volt: az énekes drogos múltja, amit egyáltalán nem tagadott, vagy szégyellt, sőt. Egy újabb példát, életvitelt mutatott arra, hogy le lehet tenni a kábítószert, és fel lehet állni a padlóról is, új életet kezdve. Záporoztak a kérdések, főleg Marcell anyagos korszakát illetően, közben pedig a beszélgetést időnként megszakította egy-egy dal, hiszen Marcell életének minden egyes szakaszáról születtek számok. A Vad Frutti-dalok előadása után a drogprevenció két tagja – akik rapszövegek írásában és előadásában jártasak – elénekelt pár saját számot, ami szemmel láthatólag elnyerte a vendégek tetszését is. Az író-olvasó találkozó közös fényképezkedéssel zárult, illetve Marcellék megtekinthették még a prevenciós zárkákat is.
Visszatekintve a találkozóra, a legmeglepőbb talán az a személyes barátság és szimpátia volt, ami a társadalmi és életviteli különbségek ellenére az író és könyvének főhőse között kialakult. Nekünk, prevenciós elítélteknek rendkívül jól esett a vendégek közvetlensége, ami pedig különösen tetszett, az az énekes humoros, könnyed, szatirikus stílusa volt. A korábban sokak számára ismeretlen zene is nagy tetszést aratott: Marcell szövegei mindig hűen tükrözték vissza azoknak a korszakoknak a lelkiállapotát, amelyekben élt, és ami nekünk, volt kábítószer-fogyasztóknak is ismerős. Mindenki magáénak érezhette a zűrt és elveszettséget, amik a dalokban megjelentek, és amit a drogosok nagy része is átélt már. Ugyanakkor előttünk állt a követendő példa is, hogy ki lehet emelkedni a mocsárból egy tartalmasabb élet reményében.
