A magányzárka épületének befejezését követően (1893) kezdődhetett meg a fegyencek munkáltatására szánt U alakú üzemcsarnok felépítése a Duna-partján, egységes tömböt alkotva az elhelyezési körletekkel. Az önálló fűtés, világítás és vízellátás biztosítására gépház, kazánház és vízmű, ezzel párhuzamosan az akkori egészségügyi követelményeknek megfelelő fürdőépület létesült.
Az 1908. május 21-i előirányzati költségvetés tartalmazta a központi gőzfűtés, gőzmosoda, gőzfőzőkonyha és fürdő épületgépészeti kialakításának terveit, melyet Hoffmann Miklós és Rohonci Hugó magánmérnökök terjesztettek a fegyintézet igazgatósága elé. A magánmérnöki iroda referenciái között szerepelt többek között a gyűjtőfogház és az államrendőrség toloncházának gépészeti felújítása is. A tervek elfogadásra kerültek, a kivitelezés megtörtént. Az üzemépület megépítésével lehetőség nyílt a fegyencek iparszerű foglalkoztatására is a zárkás munkáltatás mellett. Az intézet és a börtönvállalat fenntartott cipészetet, szabóságot, asztalos-, kovács-, szerszámkészítő-, könyvkötő-, valamint nyomdaüzemet. A nyomdaüzem rendeltetése elsősorban az volt, hogy az igazságügyi szerveket és a fegyintézeteket megfelelő formájú és mennyiségű nyomtatvánnyal ellássa. Itt nyomtatták Vargha János igazgató idejében a Fegyintézeti Értesítőt, majd tizenöt éven keresztül (1929-1944) az újraindított Bizalom című fogházmissziós folyóiratot, melynek az akkori igazságügy-miniszter – Nagy Emil – felesége, Göllner Mária volt a mecénása. Ezt a missziós lapot pálos-rendi szerzetesek alapították 1898-ban. A Bizalom mint börtönújság önmeghatározása a következő volt: „Havonta kétszer megjelenő szemle, a világ folyásáról és az ember alkotásairól”. Az újság azért kapta a Bizalom nevet, mert „feladatai közé tartozott, hogy a több évre elítéltekben szellemi táplálékkal ébren tartsa a Gondviselés és az isteni Világrend iránti bizalmát”. A folyóiratból megtudhatjuk, hogy a váci püspök minden évben meglátogatta az intézetet. Az intézetben megrendezett jótékonysági hangversenyeken, színelőadásokon „a város különböző rétegeinek vezetői” is megjelentek. Tájékoztatást kapunk arról, hogy 1941-ben a váci fegyencek pénzadományt gyűjtöttek az árvízkárosultak javára.
2005-ben meglátogatta az intézetet Mécs Imre, aki elmesélte, hogy az üzemépület egyik helyiségében működött a „fordítóiroda”, ahol a politikai foglyokkal fordíttatták a nyugaton megjelent politikai napi- és hetilapokat, abban az időben, amikor mindennemű sajtókiadvány olvasása tilos volt a börtönökben. Itt dolgoztatták Litván Györgyöt, Dr. Kertész Dezsőt, Kuklay Antalt és Göncz Árpádot is, így ők voltak azok, aki az aktuális világpolitikai eseményekről talán hamarabb szereztek tudomást, mint bárki más az országban. Sajnos a fordítóiroda pontos helyét nem sikerült megtalálnunk.