Maksai Zoltán alezredessel és Nagy János törzszászlóssal, a Budapesti Fegyház és Börtön műveleti csoportjának vezetőivel beszélgettünk arról, kik lehetnek jó „akciósok, a bv. legkeményebbjei”.
Bár magas biztonsági kockázatú fogvatartottak mindig is voltak, különleges kiképzésű, intézményesített akciócsoport egészen a kétezres évek elejéig nem működött a büntetés-végrehajtásnál. Akadtak persze fegyőrök speciális tudással, hisz sokan voltak, akik a honvédségnél vagy a rendőrség különleges egységeinél kezdték a rendvédelmi szakmát.
Ahogy az ezredfordulóra szervezett bűnözői körök kerültek a rácsok mögött, néhány súlyosabb belső esemény is történt, így elsőként a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben döntöttek úgy, hogy olyan külön osztályt szerveznek, akik sikerrel számolják fel az intézetben adódó nehéz helyzeteket, rendkívüli eseményeket.
Az akciócsoport – mert akkor még úgy hívták – valóban hatékonyan kezelte az előállítások során és a körleten keletkező problémákat, így a nagyobb intézetek sorra alakították meg a saját különleges egységeiket. 2011-től már egy országos parancsnoki intézkedés szabályozta az akcióról műveleti csoportra keresztelt bevetésiek munkáját.
A Budapesti Fegyház és Börtönben 2000 óta működik műveleti csoport a legtapasztaltabb és legrátermettebb biztonsági felügyelők és főfelügyelők bevonásával. Nagy János műveleti főfelügyelő és felettese, Maksai Zoltán osztályvezető-helyettes azt mondják, a kötelezően előírt négy év szakmai gyakorlaton túl is rengeteg elvárás van a műveleti csoport tagjai közé jelentkezőkkel szemben.
Nem véletlen, hogy csak önkéntes alapon lehet jelentkezni a fekete egyenruhás különítménybe, a műveletisek ugyanis vállalják, hogy akár a szabadidejük terhére is részt vesznek a többletkiképzéseken. Maksai alezredes erről csak annyit mond, hogy az egység tagjai a napi szolgálatkezdésük előtt másfél órával már a konditeremben dolgoznak. Ennek a csapategység alakításán túl egy másik hozadéka is van, a Gyűjtő műveletisei úgy tartják: „aki sokat izzad békében, keveset vérzik háborúban.”
Nem tagadják, ehhez a munkához kell a harci kedv, az önvédelmi múlt és persze a kiváló kommunikációs készség. A műveleti egység tagjainak épp az a célja, hogy jelenlétük, kommunikációjuk megelőzze a bajt és minél ritkábban kerüljön sor kényszerítő eszköz alkalmazására. Nagy János – bár magabiztossága kikezdhetetlen – elmondja, hogy egyes fogvatartottak rendszeresen próbálkoznak.
Előfordult, hogy az egyik zárkából kiszólt egy izmosabb fogvatartott, hogy neki ötvenes karja van. A műveleti csoport vezetője erre visszaszólt, hogy neki viszont 22-es csuklója van, amivel remekül rá tudja zárni a hetvenkedő fogvatartottra a zárkaajtót. Ennyi is elég volt, hogy az elítélt megértse, nem nyerhet.
Nagy János szerint ez az egyik kulcs, a műveletisek ugyanis mindig nyernek, vagy az eszközt vagy a létszámot választják meg úgy, hogy senkiben ne legyen kétség, a végén mindig az történik, amit a műveleti csoport tagjai akarnak.
Ez a hatékonyság sok biztonsági felügyelőnek tetszik, ezért mindig van jelentkező az egységhez, a felvétel azonban szigorú. A kifogástalan egészségügyi és fizikai állapot, illetve a pokoli Spárta 300 teljesítése csak alapfeltétel. A jelentkezők közül eleve csak azok kerülhetnek a felvételi bizottság elé, akiket az évek során a fogvatartottak is „magas polcra tettek”, ahogy a műveleti csoport tagjai is dönthetnek arról, ki lesz az, akire adott esetben az életüket bízzák. A csapatban ugyanis nem lehet gyenge láncszem.
Feladataik sokrétűek, a kiemelt fogvatartottak mozgatásától a biztonsági vizsgálatokon át az intézet belső rendjének megőrzéséig. A jelentkezőktől ezért rugalmasságot is elvárnak, hiszen bármikor készen kell állni a bevetésre, ez a munka pedig a család részéről is toleranciát követel. A műveletiseknek ráadásul akkor is munka van, ha épp nincs rendkívüli esemény, mert folyamatosan képzéseken vesznek részt, szolgálati idejük alatt azt várják tőlük, feszegessék korlátaikat.
Általában az első komolyabb intézkedés szokott vízválasztó lenni – mondja Nagy János, mert azt minden műveletis tudja, egy olyan zárkaajtó előtt állva, ahonnan őrjöngés hallatszik ki, hogy csak egymásra számíthatnak, de az egység segítségére már nem jön senki. „Amikor intézkedünk, akkor a helyzet sokszor már eljut egy olyan pontra, ahonnan nincs visszaút, amikor már a szép szó nem használ.”
Maksai Zoltán szerint egy sportosan élő műveletis akár ötvenéves koráig is képes ellátni a feladatát, azt azonban elengedhetetlennek tartják, hogy a műveleti csoportba jelentkezőknél legyen alsó korhatár. Mert hiába a megfelelő testi erő és harckészség, a büntetés-végrehajtás elit egységébe megfelelő élettapasztalat nélkül nem lehet bekerülni.
