Az idei évben is megemlékeztünk az államalapítás, valamint az újkenyér ünnepéről. Dr.Kaszó Gyula lelkész úr felkészítésével és irányításával a fogvatartottak ünnepi műsorral készültek, és a műsor iránt érdeklődő társaikkal közösen emlékeztek.

Különös, amikor az újkenyérért való hálaadás és az államalapítás ünnepnapja, augusztus 20-a vasárnapra esik. Sokan úgy érzik ilyenkor, hogy a szabadnapok egybeesése „kiesés”, és megrövidíti az embert: olyan ez, mintha hétköznappá vált volna egy munkanap. A börtönfalak mögött ez más árnyalatban tapasztalható: a fogvatartottak közül többen még örülnek is annak, hogy csökken az érzelmekkel telített, és így lelkileg esetleg megterhelőbb napok száma.
Annál meglepőbb volt az a pozitív fejlemény a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben augusztus 20-a délutánján, hogy nemcsak az a 11 fogvatartott volt lelkes, aki verstanulással es rajzzal is készült a hálaadó istentiszteletre, hanem rajtuk kívül olyan sokan jelentkeztek a rendezvényre, hogy azt a gyülekezeti terem helyett a jóval tágasabb körletfolyosón kellett megtartani.

Forrás: Tolna Megyei Bv. Intézet

Öröm volt látni, hogy emelkedettség érkezett az egyébként mélyként megélt életösszefüggésbe, amiben – csakúgy, mint az újkenyérben – megsejthetővé vált valami Krisztusból, aki összekötötte a mennyei magasságot és a földi valóságot: „Isten s ember, ím egymásra talál, s kenyeret ad a végtelen határ.” – írja Szuhanics Albert „Szent István ünnepe” című versében.
Forrás: Tolna Megyei Bv. Intézet

A kenyeret persze nemcsak láttuk, hanem meg is szegtük és ki is osztottuk. Így Isten szavának meghallása után az Ő áldásának ízlelhető jele is jelen volt. Bár csak egy kis rész jutott mindenkinek, mégis a "teljesebb vált értékelhetővé" – szinte megjelenítve azt, amiről Oláh Lajosné írt a „Tanítványok a hegyen” című versében:
„Ne fájjon néktek, ha széttördelem,
ne fájjon néktek a megtöretés!
Hisz így lesz megsokasítva a kevés!
Mert csodaképpen úgy adom eléd,
hogy a „kevésből” lesz majd az „elég”.
Ma: én magam cselekszem bennetek…”

A cikket írta: Dr.Kaszó Gyula, lelkész

Nyitókép forrása: Tolna Megyei Bv. Intézet