Vitéz Marton Géza volt börtönparancsnokra emlékeztek a győri intézetben. A testület minden évben koszorút helyez el a példamutató előd sírján.
Jánosa Attila intézetünk lelkésze a síremléknél így beszélt Vitéz Marton Gézáról:
Déván született Marton Géza, aki 14 évesen a Dévai Királyi Törvényszék irodagyakornokaként kezdte igazságügyi pályafutását. Az I. világháború alatt Erdélyben védte a hazát, majd a Trianoni Békediktátum aláírása után 25 évesen kiutasították Romániából. 1921 nyarán ismerte meg Debrecenben Lehmann Irmát, akivel házasságot kötött. Egy lányuk és egy fiuk született.
Budapesten még 1920 júniusában segédhivatali tisztviselői vizsgát tett. 1920 szeptemberében pedig már újra az igazságügy kötelékében van: a Magyar Királyi Igazságügy Minisztériumban a Nagyszebeni Járásbíróság irodasegédtisztjévé nevezte ki a miniszter. A rendelkezésre álló iratok alapján 1926-tól szerepel neve előtt a vitézi cím. 31 évesen a Bethlen-kormány igazságügy-minisztere Pesthy Pál nevezte ki a Győri Királyi Törvényszéki Fogház fogház-főfelügyelőjévé, két évvel később pedig fogházgondnokká lép elő. Családjával együtt a börtön első emeletén laknak. Itt vészelik át a 1929–33-as nagy gazdasági világválság éveit is. Az intézet igyekezett a nehéz anyagi körülmények között is fenntartani magát, a rabok munkája révén. A „Rabkert”-nek nagy jelentősége volt ezekben az években, itt termelték meg a konyhára való alapanyagok egy részét.
A válság utáni második világháború alatt, mivel fogházgondnok volt, nem hívták be katonának. 1943 decemberében a „tekintetes, vitéz” megszólítású Marton Géza, Győr város nagy tekintélyű vezető elitjébe tartozott. Humánus beállítottságú ember lévén, a rabokkal emberségesen bánt. A politikai foglyokat kiemelte a többiek közül, az akkori törvény adta lehetőségeknek megfelelően, saját lakásán, házi munkára osztotta be őket. Ez az időszak volt pályájának fénykora.
A Szálasi-érában, majd 1946 után is sikerült pozíciójában maradnia, az iratokban, mint letartóztató intézeti alezredes rendfokozatú törvényszéki fogházfelügyelő szólíttatik meg. 1947 januárjában a Győri Vasasok Egyetértés Tornaosztály társelnökévé választották.
Sokat elárul azonban a korról és Marton Géza helyzetéről az, az 1949-ben írt támogató levél, amelyet egy volt politikai fogvatartott írt, aki addigra már politikai szerepet játszik. Amellett tesz tanúságot, hogy rabsága idején az intézet vezetője a politikai foglyoknak előnyöket biztosított.
1949. október 6-ától állásából ennek ellenére felfüggesztették, és úgynevezett „végelbánás alá vonták”. Szolgálati lakását el kellett hagynia – 50 évesen nyugdíjazták. A megélhetés miatt azonban még 10 évig kavicsbányában dolgozott, idősödő felesége pedig pénztárosi iskolát végzett, és bolti pénztárosként helyezkedett el.
Vitéz Marton Gézát 1965. december 13-án helyezték örök nyugalomra. Élete arra példa, hogy a történelem viharainak hánykolódásai idején hogyan lehet és kell az embernek megőriznie a hazához való elköteleződését, keresztyén alapokon mintázódó emberi arcát.