"Ez jó mulatság, férfi munka volt!"

A Kinizsi százas az első magyar teljesítménytúra, melyet 1981 óta minden évben megrendeznek. Az első túrát a 191 indulóból mintegy 80 főnek sikerült szintidőn belül teljesítenie. A túra évről évre egyre több érdeklődőt vonz, idén intézetünk is megmérette magát egy ötfős csapattal. – Tóth Zoltán Mátyás bv. őrmester élménybeszámolója

Néhány kollégával (dr. Zsédely Bertold, Koller Mátyás, Szele Krisztián, Szűcs Péter, Maticsák József, a sofőrünk és jómagam) kitaláltuk, hogy kellene valamilyen közös, szabadidős programot szervezni, amit egyszerre – azonos feltételek mellett – mindenki tud élvezni. Idén februárban esett a választás a teljesítménytúrára, mivel ezt egyénileg és csoportosan is meg lehet csinálni, és az állóképességet is növeli.

Szárnypróbálgatásként néhányan korábban részt vettek a Gerecse 50 nevű 50 km-es túrán. Ennek sikerességén felbuzdulva május végére szerveztük meg a következő csapatos túrát, amely a Kinizsi 100-as egy 25 km-es szakasza volt. Sokan jelentkeztek erre az eseményre, de sajnos végül nem tudták mindannyian úgy alakítani szabadidejüket, hogy beleférjen a túra.

A már említett teljesítménytúrának ezt a 25 km-es szakaszát azért választottuk, mert úgy gondoltuk ez a táv mindegyikünk által teljesíthető.
A túra a Pilisen keresztül kanyargott dombok és völgyek között. Már az elején kiderült, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, mivel egy meredeken emelkedő résszel kellett kezdenünk. Ezen a szakaszon már megmutatkozott az egyéni felkészültségünk, tapasztalatunk közötti különbség, így például jómagam és Berci kissé lemaradtunk a többiektől, hogy ne „hátráltassuk” őket.
Az utunk során lenyűgöző kilátásban volt részünk, igaz, ezért az élményért keményen meg is kellett küzdenünk. Minden nehezebb szakasz után kihasználtuk a pihenési lehetőséget, ilyenkor pótoltuk a folyadékot, csodáltuk a tájat, és készítettünk egy-két fényképet. A fizikai holtpont mindőnknél máskor jelentkezett, de szerencsére ilyenkor kölcsönösen biztattuk, támogattuk egymást.

Habár a szervezők szöveges leírással is segítették a térképen való eligazodást, a leírás és a térkép is a kétfelé oszlott csapatunk „előörsénél” maradt, így nekünk nehezebben ment a tájékozódás. Sokszor rögtönözni kellett, és a megérzésekre, a többi résztvevő tanácsára kellett hagyatkoznunk. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel mindkét csapat komolyabb eltévedés nélkül teljesítette a vállalt kihívást.

Tanulságképp megjegyeztük, hogy legközelebb több térképet kell magunkkal vinni, így az esetleges szétválások nem nehezítenék meg jobban a társaság dolgát. Zárásképpen mindenki nevében köszönöm Maticsák Józsefnek, hogy türelmesen megvárt minket, illetve a beérkezésünket követően gondoskodott a hűsítő, frissítő üdítőnkről. Tervezünk a közeljövőben hasonló programokon való részvételt, amihez köszönettel fogadjuk a kollégák és az intézet további támogatását.