Hol kezdődik a vágyott szabadság? - Adventi beszélgetés Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttal

Négy fal, rácsok, vasak között lenni éjjel-nappal, mindez évekig, sőt évtizedeken át. Szigorú rend és belülről nincs kilincs. Ez a börtön. Hiába itt a fűtött zárka, a televízió, a reggeli, ebéd és vacsora. Börtönbe kerülni, megfosztva lenni a szabadságtól, egy légtérben tölteni éveket idegen emberekkel; idegőrlő állapot, nagy büntetés. December 11-én Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát osztotta meg gondolatait az "Adventi beszélgetés" keretében a győri intézetben.

Börtönben lenni karácsony környékén, távol az otthontól és azoktól, akik szeretnek, még inkább igénybe veszi az emberi tűrőképességet. Sok elkeseredett gondolat megfordulhat ilyenkor ez ember fejében. Fokozottan szükség van a bíztatásra, a jó szóra, a lelki támogatásra.

Éppen ezért, a győri börtönben hagyományosnak számító alkalom már az úgynevezett „Adventi beszélgetés”. A beszélgetés vezetőjéül minden alkalommal nagy tapasztalatokkal rendelkező, profi szakembert kér fel az intézet, Harcsás Judit újságíró személyében. Tekintettel az ünnepekre, minden alkalomra egy-egy olyan embert hívott meg a vezetés, aki a lélek embere. Sőt, fogalmazhatunk talán úgy is, hogy olyan személyiségeket, akik a maguk területén a lelki vezetés „nagyágyúinak” számítanak. Volt vendég már itt Ittzés János, az evangélikus egyház elnökpüspöke, majd az ő utóda, Szemerei János. Beszélgető partner, sőt saját maga készítette fotóival jelen levő előadó volt Steinbach József református püspök. 2015. december 11-én pedig Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát volt az adventi gondolatok közvetítője.

Akik ismerik őt, azoknak nem volt meglepő a tőle megszokott nagyfokú nyitottság és a minden merevségtől mentes, földön járó, közvetlen stílus. A zárt világ hatására nemcsak gyerekkori emlékei, vagy katonaélményei idéződtek fel, hanem a szerzetesség kötött életformája is. Az Atya szólt arról fogvatartotti hallgatóságának, hogy szerzés és a pénz világában nyüzsgő ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy valójában „az ember világa belül van”, hogy ugyanolyan fontos és természetes kellene, hogy legyen a lélekkel való törődés, mint amilyen természetes a napi tisztálkodás vagy fésülködés. Ebben pedig lehetőségeket kínálnak a börtönkörülmények is, hiszen Bibliát olvasni, vagy egy-egy nemes könyvet fellapozni a rácsok világában is lehet. Egy-egy nap vagy a környezet - komolyan vett - rendje (regulája) pedig egyfajta belső rendezettséget is kialakíthat az emberben. Mesélt sérült családok gyermekeinek karácsonyáról és a pannonhalmi szerzetestestvérek karácsonyáról. A megajándékozottság élményéről, amely életet hoz. Arról, hogy kifelé és befelé is tájékozódnunk kell ahhoz, hogy az élet kihívásaival megbirkózzunk. Az ünnep igazi csodája éppen az, hogy az emberré lett Isten ilyenkor közelebb segít minket egymáshoz. Asztrik atya beszélt az egyháznak arról a 2000 éves gyakorlatáról is, amit gyónásnak nevezünk. Utalt Szent Ágostonra, aki „Vallomások” című munkájában leírta élete baklövéseit. De a műfajnak sok történelmi személy volt követője; Rákóczi Ferenc éppen úgy, mint Széchenyi a maga Naplójával. Mindegy, hogyan nevezzük, a lényege egy: Isten elé tárjuk és megbánjuk bűneinket. Ez a bűneinktől való elfordulás pedig nem más, mint a börtön falai közt vágyott szabadság.

Egy évek óta hagyománnyá vált sorozat része az idei. Azonban a 2015-ös „Adventi beszélgetés” mégis kilóg a sorból: nem ért ugyanis véget azzal, hogy a fogvatartottak feltehették kérdéseiket. Az intézetben hamarosan induló „Börtönrádió” fogvatartotti munkatársai interjú adására kérték fel Várszegi Asztrik püspököt, pannonhalmi főapátot. Ez az interjú pedig az első a győri „Börtönrádió” és az interjúkészítő fogvatartottak életében. Asztrik atya pedig a tőle megszokott rugalmassággal és közvetlenséggel fogadta a felkérést.

Mint ahogy az „Adventi beszélgetésre” való felkérést is az első hívó szóra, örömmel vállalta el. Talán azért, mert a lélek embere tudja: börtönben lenni karácsony környékén, távol az otthontól és azoktól, akik szeretnek, igazi próbatétel. Fokozottan szükség van a biztatásra, a jó szóra, a lelki támogatásra.
Jánosa Attila, börtönlelkész