Október 13-án hagyományainkhoz hűen találkozórainvitáltuk nyugdíjas kollégáinkat. A találkozón egy volt kolléga, Kecső Lajosné Irén csodálatos festményeiből egy kiállítást is nyitottunk.
A parancsnoki megnyitót követően a régi kollégák örömmel üdvözölték egymást, beszámoltak egymásnak az előző találkozó óta eltelt változásokról. Előkerültek a megélt közös élmények, események, vidám délelőttöt töltöttek el együtt.
Az ebédet és a börtönlátogatást követően a fogvatartottak által alapított Bakony Színjátszó Csoport előadta a Tolmács című Tristan Berndt vígjátékot. A siker ezúttal sem maradt el: mosollyal, kacagással és tapssal fejezték ki tetszésüket vendégeink.
A találkozón egy nyugdíjas kolléga, Kecső Lajosné Irén csodálatos festményeiből egy kiállítást is nyitottunk. Irént – aki egykor hivatásos állományban szolgált - egy sajnálatos és súlyos baleset pályamódosításra kényszerítette. A tragédiát követően felépült ugyan, de már nem folytathatta hivatását, ezért új munkaterületet választott, az újságírás szakmában helyezkedett el. Új munkahelyén is legjobb tudása szerint, vezetői teljes megelégedésére végezte a dolgát a nyugdíjkorhatár eléréséig, vagyis 62 éves koráig.
Ezt követően a művészetben találta meg nem csak a továbbélés, hanem a kibontakozás lehetőségét is, mégpedig két területen, a festészetben és a költészetben bizonyult ígéretes tehetségnek.
Egy évvel ezelőtt vett ecsetet a kezébe. Eleinte bátortalanul, félve, reszkető kezekkel nyúlt a vászonhoz. Akkor még nem ismerte az olaj, a festőszerek, a különböző ecsetek tulajdonságait.
Számára, ahogyan fogalmaz: egy készülő festmény: vers szavak nélkül, egy vers pedig: festmény szavakba formálva.
Vallja, hogy aki ecsetet, tollat vesz a kezébe az sohasem magányos. Alkotás közben vele van a lelke minden csodálatos érzésével együtt. Az alkotó ember érez, szeret, él, elsősorban ember, csak azt követően művész.
A Veszprémi Petőfi Színházban 9 db festményét állították ki ebben az évben a Gizella napokhoz kapcsolódóan a Katona Nők kiállításán, egy képe pedig Budapesten a Kuti Galériában új hullámos beválogatás során került kiállításra, oklevelet kapott. A vihar közeleg c. festményét egy budapesti színház válogatta be nézőtéri beszélgetéshez.
Áprilisban Kecskeméten a Montázsmagazin gondozásában megjelenő „Csak a szeretet örök” c. antológiában megjelent 3 verse és egy festménye, ami óriási öröm volt a számára. Férjéhez, szeretteihez írott versei egyetlen kötetben olvashatóak, ezzel nemcsak azoknak szereznek örömet, akikhez íródtak.
Bár az alkotás terén a művészi szinttől még messze érzi magát, rendkívül büszke arra, hogy minden alkotása visszatükrözi a lelkét. A festés, az írás számára szabadságot ad, szeretetet, szépséget, érzelmeket közvetít, és mindezek közben boldoggá tesz. Feledteti a betegség miatti testi fájdalmakat, valóságos gyógyír a mindennapokban.
Az intézet parancsnoka megnyitó beszédében az alábbi szavakkal köszönte meg, hogy itt és most megcsodálhattuk képeit: „Rendkívüli büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ilyen sikereket értél el az alkotásban. Mindannyiunk számára példa lehetsz, nemcsak mint művész, hanem mint pozitívan gondolkodó, az élet megpróbáltatásait legyőző, kedves, életvidám ember.
Kívánom, hogy ez a lendület, fáradhatatlan alkotásvágy még nagyon sokáig éljen és munkáljon Benned, örvendeztesd meg a kezed alól kikerülő csodákkal környezetedet.
A további alkotáshoz sok sikert, jó egészséget, szerető családot, sok boldogságot kívánunk!”