Az egyik legrégebbi magyar büntetés-végrehajtási intézmény épületét 1352-ben Nagy Lajos király a magyar alapítású Pálos Rend kolostorának építtette. A mellette  lévő templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. A kialakuló település  a   későbbiekben  a  „ mi  Máriánk ”  után  kapta  a  Márianosztra elnevezést.  A  Rendet  1786-ban  feloszlatták,  a  kolostorépület  a  kincstár tulajdonába került.
Az 1848-1849-es szabadságharc leverése után Magyarországon az osztrák büntetőjog  lépett  hatályba,  ennek  megfelelően nagyszabású börtönépítés kezdődött  országszerte.   Az  üresen  álló  kolostorépületet a kormány 1858. évtől  kezdődően  40  évre  kibérelte és országos női fegyintézetté szervezte, működtetését  a  Szent  Vince  Rend irgalmas nővéreire bízta. A „Keresztény Szeretet Lányai”  1858.  augusztus  15-én   érkeztek  az  elhagyatott kolostor- épületbe, és megkezdték a felkészülést az elítéltek fogadására. 

  Korabeli látogatófogadás. Forrás: intézeti archív         1858. október 17-én  megtörtént  az  átadás,  az első főnöknő Wagner Paula volt, aki 21 nővérrel vette át az  intézetet. Az  év  végéig 344 elítéltet szállí-tottak ide. A külső őrzést 4 férfi őr látta el. A börtönben a nővérek gazdálkod-tak, eltartották magukat és a fogvatartottakat, ezt az állam által adott „fejkvó-tából” és a megtermelt javakból tették közel 100 éven keresztül. 1949 májusá-ban az intézet állami tulajdonba és igazgatásba került, a nővéreket menesz-tették.   A  női   elítélteket  innen  Sátoraljaújhelyre  és  Kalocsára szállították, helyükre  férfi  fogvatartottak kerültek.  Az 50-es években Márianosztra lett a magyar börtönök büntetőintézete, a főként politikai elítéltek létszáma megha-ladta a 2000 főt. Itt raboskodott sokak mellett Göncz Árpád, Bibó István, Mensáros László is. A helyükre a 60-as években „köztörvényesek” kerültek, az új, modern végrehajtási szabályok kiadásával előtérbe került a törvényes-ség, a pedagógiai elvek érvényesülése, az elítéltek nevelése.
A zárkacsarnok napjainkban. Forrás: intézeti archív

Az  1970-es   évek   végétől  az  intézet  látványos  fejlődésnek indult, üzem- csarnok,   kazánház  épült,  víz-  és  csatornahálózat  létesült, az  épületeket központi fűtéssel látták el, új fogvatartotti munkahelyek teremtődtek.  A  köz- üzemi   létesítmények   kialakítása   a   falu  fejlődésére   is  kedvező  hatást gyakorolt.   A   személyi   állomány  elvégzett munkájának eredményességét igazolja,  hogy  az  intézet  alapításának  150.  évfordulója  alkalmából tartott ünnepi  rendezvény  keretében  2008-ban  – a magyar büntetés-végrehajtási intézetek  közül  elsőként – kapta meg  a  „Büntetés-végrehajtásért Kitüntető Zászlót”.

Az intézet kápolnája 2010-ben újult meg. Forrás: intézeti archív
2010-ben az Európai Unió támogatásával nagyszabású munkálatok kezdőd-tek el.  Az  egyházzal  való közös  közreműködéssel megújult a Pálosok tere. Majd az irodaépület homlokzata került felújításra. A fegyház épületét hőszige-telték, nyílászáróit kicserélték. Az egész épületegyüttes világítását és fűtését korszerűsítették. 

Megújult homlokzat. Forrás: intézeti archív

 Szintén  pályázati  keretből  a  falu  számára  is  könnyen elérhető  konferencia  központot  és  játszóházat  alakítottak  ki,  hiányt pótló korszerű  parkoló  épült ki.  Szintén az  egyházzal való jó kapcsolat jegyében 2012-ben a Pálos-rendet és a börtönt, annak történetét és jelenét bemutató – bárki számára látogatható - kiállítótermek nyíltak. Az országban egyedülálló módon  őrzők és  őrzöttek  hamvainak egyaránt nyughelyet adó rabtemető is megújult,  a  börtön  épülete  mögött  várja  az  ide  látogatókat. Az érdeklődő megtapasztalhatja a hegyek nyújtotta szinte érintetlen természeti szépség, a börtön által képviselt szigorú rend és a rabtemető egyvelegének különleges, nyugalmat sugárzó hangulatát.