Mindenszentek ünnepén mécses-gyújtással egybekötött ökumenikus istentiszteleteket és megemlékezéseket tartottak a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet mindhárom objektumában.
A nyugati egyházban Mindenszenteket eredetileg egy templomszentelési ünnephez kapcsolódóan tavasszal ünnepelték, majd a IX. században IV. Gergely pápa a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló s a földkerekségen elhunyt minden igaz ember ünnepét november 1-jére tette. Az egyházi esztendő vége felé közeledve a halottak emlékezete mind a római katolikus, mind pedig a protestáns egyházi tanításban komoly szerepet játszik.
A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet I. objektumában a kápolnában gyertyagyújtásos áhítatot tartottak, az intézet II. objektumában pedig istentiszteleti kereteken belül és azokon kívül is mécsest gyújthattak elhunyt hozzátartozóik emlékére a fogvatartottak, komolyan véve a szívhez szóló, vigasztaló apostoli tanítást:
"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Pál levele a Rómaiakhoz 8, 38-39) 
A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet III. objektumában szentségi megemlékezésre került sor, illetve mindenszentek délutánján az összes fogvatartottnak lehetősége nyílt megemlékezni elhunyt szeretteiről az objektumban mindenhol hallható, hangszórón keresztül közvetített gyertyagyújtásos áhítaton.
A nem magyar anyanyelvű fogvatartottak számára a Képújságban megjelent angol nyelvű rövid elmélkedéssel és imádsággal igyekezett az Intézet lehetőséget nyújtani a méltó megemlékezésre.
Az Intézet mindhárom objektumában rendkívül nagy számban vettek részt fogvatartottak a megemlékezéseken, a Gyorskocsi utcai objektumban kiemelkedő arányban, a fogvatartottak több mint kétharmada élt ezzel a lehetőséggel.
